Értékelés:  Terület: Magyar nyelv Szerző: -----   Küldte:   András Nyelv: Magyar nyelv Megtekintések száma:  1456 Utolsó megtekintés: 2010-07-31 Szavak száma: 2168 Betűk száma: 13023 A4 – es oldalak száma: 5 Méret: 15,39KB Légy te az első, aki hozzászól a beszámolóhoz (0)

Értékeld: - Szuper - Jó - Elmegy - Gyenge

A lélek szó életrajza
Dolgozatom témája a lélek szó életrajza. Megvizsgálom e szó eredetét (1. pont), jelentéseit (2. pont), szinonimáit (3. pont), tájnyelvi használatait (4. pont), előfordulását a frazeológiában (5. pont) és helységnevekben (6. pont), valamint jelentésének árnyalati kifejezésére irodalmi példákat hozok (7. pont).
1. A szó eredete, története
Nyelvünk a finnugor nyelvcsalád tagja, az általam választott szó pedig finnugor eredetre tekint vissza: szókincsünkben az abszolút tőszavaknak hívjuk azokat, melyek nem vezethetők vissza más szóra, azaz nem képzettek. Az ilyen tőszavak közül körülbelül ezer olyan szó van, amelyeknél finnugor eredet bizonyítható. Az ősi szókészletbe tartoznak a többek közt a családtagok nevei, pl. atya, meny, a test szavai: így a fej, szív, szem, és a szellemi élet, a hiedelemvilág fogalmi körből a hagymáz és a lélek.
A Lakó György által szerkesztett szótárban, A magyar szókészlet finnugor elemeiben a lélëk címszónál érdekes adatokra bukkantam: első előfordulása egy latin szövegben található, a X. századból: „ rex illorum nomine Lele” (MSzFE) a következő adat pedig Anonymus Gestájából való a XIII-XIV. század környékéről : „Lelu.” (MSzFE). Az előfordulások felsorolásában csak ezek után következik a Halotti Beszéd szövegrészlete 1192-95-ből: „Uimagg(uc) omuc ez fcegin ember lilki ert” (HB). Azért érdekes, mert a fentebbi két előfordulási hely a TESz-ben nem szerepel, első adata a Halotti Beszédből való: „ 1195 k. Wimagguc uromc iften kegilmet ez lelic ert „. A következő írásos emlék 1335-ből való helységnevek: „Zenthleluk, Zenthlelek” (MSzFE) melyeknek etimológiáját külön tárgyalom a lélek szó előfordulása helységnevekben, című pontban. A TESz összesen ezeken kívül még tizenegy előfordulást említ a szócikkben. Kronologikus sorrendjük a következő: 1372 u./1148 k.: „lelket” (Jók. K. 12); 1416 u. / 1450 k. „léléc”; 1416 u./1466 k.: „lélkét”; 1493 k.: „lewlkedeth”; 1495 e.: „lelogbe”; 1533: „lwlketh”; 1604: „lölykét”; 1789: „lölköm”; 1816: „lölk”; „lilëk, lílëk”
A lélek szó finnugor alapalakja : *lewl . „A magyar -k, -e (népnyelvi lele ) a finn –y denominális névszóképző. A régies Lele, Lelu személynevek a szó képzőtlen alakját őrzik.” (MSzFe II.) „A magyar szó alapszava lehet még az oklevelekből és krónikákból adatolható Lél, Lehel hely- és személynévben.” (TESz)
A tőbeli magánhangzók a lelke, lelkes, lelki- származékok alapján eredetileg rövid lehetett, a képzetlen alapszó *lël-nek hangzott tehát, a rokonynyelvi alakjai is erre utalnak: „az osztjákban lil-nek, a vogulban lel-nek és lili-nek a zürjénben pedig lol-nak hangzik”. (HORGER 2001: 114-115). Jelentése eredetileg ‘lélegzet, lehelet’ lehetett, (lélek, pára, lehellet néven, ill. történeti adatok tanúsága szerint a lélek szót ‘lélegzet’ értelemben is használták), a TESz azonban megemlíti, hogy a konkrét ‘lélegzet,lehelet’ jelentésből már a finnugor korban kialakulhatott a szó átvitt értelmű ‘lélek, szellem’ jelentése. Alapja az a tapasztalati tény, hogy amíg él az ember, lélegzik – halálakor az utolsó lehelettel „kileheli lelkét”, „kiadja lelkét”, „kiszakad belőle a lélek”. E lélek a testtel szoros kapcsolatban van, akinek testéből eltávozik, az meghal. Rokonnyelvi alakjainak jelentései is ezt a feltételezést támasztják alá: a finn löyly jelentése ‘gőz, pára ‘, a lapp népnyelvi lew’lu -é pedig ‘gőzfürdő’.”Az észt leil (gen.leile,leili) is szintén ‘gőz, pára’ ; félelem, szükség; lélegzet, lehelet’.”(TESz). Ezen információk alapján utána néztem a Nyelvművelők Kézikönyvében a lélegzet, lélegzik szócikknek: eredetileg 1954 óta írják csak ezt a szót a kiejtés szerint –g-vel, a –k-val való írást a lélek főnévvel hozza összefüggésbe.A g-s írás mellet szól az az érv, hogy az ige toldalékos alakjaiban a magánhangzó előtt is g-t ejtünk: lélegezzék. A mai lélek, lelkem alakokban az e-é váltakozásoknak az oka az, hogy : „az e a –k kicsinyítő képzővel ellátott *lelk alakban ennek egytagúsága miatt megnyúlt, de a lelkem-félékben, mivel ezek többtagúak voltak, változatlan maradt; később, az e megnyúlása után a *lélk alak két utolsó mássalhangzója között ejtéskönnyítő magánhangzó fejlődött, úgyhogy a mai alanyeset (lélek) szintén kéttagú.” ( HORGER 2001, 115)
Származékaiban is elveti az ékezeteket, kivétel: léleklet ‘lélegzet’: 1416 u./ 1450 k.: „leleklétem” Lelki: 1372u./1448k: „lelk˙” ; lelkes: 1372 u./1148 k. „lelkeʅeket” ; „lelkesít: 1519 k. : „lôlkôfittetik meg” ; lelketlen: 1527: „lelkôtlen” ; lélektelen: 1604: „lelektelen” ; lelkész: 1791: „Lelkészek”; lelkendez: 1767: „lelkendezek” ; lelkesül: 1789: „lelkesül”( TESz )
2. A lélek szó jelentései
Vannak olyan szavak, melyek esetében ugyanazon jelhordozóhoz csak egyetlen jelentés kapcsolódik, de ezek viszonylag kis létszámúak. A lélek szó látszólag egyjelentésű. Magam is így gondoltam, mielőtt fellapoztam volna az értelmező szótárakat, de hamar kiderült, hogy tévedtem, mert ennek a szónak van olyan jelentése, melyet a köznyelv nem ismer. A szó eredeti értelemében a lélek a testtől különválasztható, az egész emberi létünk, értelmünk, emlékeink, maga a személyiségünk anyagtalan hordozója. Vallásos és spirituális értelemben a halhatatlan részt, az örök elpusztíthatatlan esszenciáját jelenti az embernek, mely több hit szerint lélekvándorlás folytán több élőhöz is kapcsolódhat egymás után.A népnyelvi lele alak kísértetet, szellemet jelöl: az elhunytak elkárhozott lelkét: bolygó, kísértő lélek, a lelkek órája az éjféli idő, melynek a babonás hit szerint az első kakasszó vet véget. Régebben a pszichikummal azonosították. A Czuczor-Fogarasi szótárban a szócikkünk első pontja: „eredeti anyagi ért: leh, lehelés, lehelék vagyis azon pára, melyet a tüdőn beszívott vagy kinyomott lég képez. Példa: lelket venni, lélekzés, lélekvevés.” És a második: „Minthogy a lehelés az élet jele, innen a lélek jelent életet, életerőt. Példa: Isten lelket fuvallt az agyagba, melyből az embert alkotta volt”. A keresztény vallások tanai szerint a Szentlélek a harmadik isteni személyt jelöli a szentháromságban, idézet egy 1671-es református jegyzőkönyvből: „Keresztyen Religionokhoz Ngd Klmes Urunk mely nagy indulattal gerjedezzen, lattyuk, Istenűnket...kérvén továbbra is tartsa fenn Ngdat, sőt lélkének erejével nevellye” (SzT.). A szentháromság tana kapcsán azonban a felekezetek között vita folyik még napjainkban is. Több szótárban olvashatjuk azt a népbölcseleti megfigyelést, mely szerint csak az embernek van lelke, az állatoknak párájuk van: „Ha a nép valamely állaton sajnálkozik, ezt mondja: szegény pára!” (CzF. II. lélek 3.) További jelentései még: egy személy, például: hány lelket számlál ez a falu? Átvitt értelemben használjuk élettelen dolgokra: valaminek az éltető eleme, a legfontosabb része: pl. a pörköltnek a lelkét a pirospaprika adja, népnyelvi használatban valaminek a tölteléke, a béle, az ételnek a legjava: „Mindön lelke kifőtt ennek a húsnak” (SzegSz.). Szerepel még birtokos személyragos kedveskedő megszólításként is: lelkem, kedvesem, édes lelkem, „Öszöm a lelköd!” (SzegSz.) – ezt a kifejezést a szótáríró megjegyzése szerint főképp öregasszonyok használják. Szintén egy népnyelvi szóhasználat az Értelmező Kéziszótárból: „A toll lelke, a toll gerincének üregében lévő hártya” (ÉKSz1). A zenei életben használatos lélek szót a „vonós hangszer belsejében a fedlap és a hátlap közé feszített pálcika-ra” (ÉKSz1) értik, a ‘hegedű lelke’ a TESz magyarázata szerint az olasz l’anima del violino mintájára jött létre.

Oldal:  1  2  3