LEGNAGYOBB TANANYAG ADATBÁZIS
MAGYARORSZÁGON

Dokument keresése a további nyelveken: SK CZ HU

Összes beszámoló: (5715)

Belépés Belépés Regisztráció
Töltse fel munkáját

Beszámoló Magyar nyelvtan kidolgozott szóbeli érettségi tételek

Küldje el ismerősének Letölteni Hiba jelentése Légy az első, aki hozzászól!

Doplnkové informace o referáte:

Kategória:Magyar nyelv

Szerző: antiskola@antiskola.eu

Szavak száma:3893

Karakterek száma:26,263

Nyelv:Magyar nyelv

Oldalszám (A4):14.59

Megtekintések / letöltések száma:16288 / 226

Méret:29.83 kB

1. A nyelv, mint jelrendszer

A valóságban való eligazodásnak, az ismeretek megfogalmazásának és elraktározásának nélkülözhetetlen eszközei a jelek, és a belolük felépülo jelrendszerek. Az ember azért alkot jeleket, hogy vele valamilyen üzenetet fejezzen ki a másik ember számára.
A jel mindig valamilyen érzékszerveinkkel felfogható (látható, hallható, tapintható) jelenség, amely egy másik (tehát önmagán túli) jelenségre utal. A jelentést meghatározza, hogy az adott jel a valóság mely részét, milyen körülmények között, milyen jelrendszerbe illeszkedve képes felidézni.
A jelek közös sajátosságai a következok:
1. Minden jel érzékszerveinkkel felfogható (látható, hallható, tapintható) tárgy vagy jelenség.
2. A jeleknek az a szerepük, hogy felidézzék, vagy helyettesítsék a valóság egy bizonyos részletét, vagyis önmaguknál többet jelentenek.
3. Mindig egyszerubbek, mint a valóság, amelyre vonatkoznak. Erosen általánosító a szerepük, éppen ezáltal könnyítik meg az emberi érintkezést.
4. A közösség minden tagja elfogadja, jelként értelmezi oket.
5. Mindig egy jelrendszer tagjai.
6. Csak az emberi érintkezésben tölthetik be lényegi szerepüket, a jelzést.


A jelek világa igen gazdag, szerteágazó. A legegyetemesebb – mindenki által legismertebb – jelrendszer a nyelv, elsosorban anyanyelvünk.

Nyelv = Jel + Szabály + Hagyomány

A nyelvi jelek a szavak és a szóelemek. A nyelvi jeleket szerkesztjük össze a grammatikai szabályoknak megfeleloen mondatokká, beszéddé.
A nyelvi jel konvencionális, vagyis a jelölo és a jelölt kapcsolata esetleges. Térben és idoben (leírva és kiejtve) folytonos, tehát lineáris. A nyelvi jelek rendszert, mégpedig értékrendszert alkotnak. A nyelvi rendszer az összefüggéseknek olyan hálózata, amely az egyes nyelvi jeleket egymáshoz köti, és egy szorosan összefüggo egésszé kovácsolja.

2. Diakrónia és szinkrónia a nyelvben

A nyelv állandóan változik, története van, ugyanakkor állandó.
A nyelv változó állapota a diakrónia. A diakrónia magyarázza a mindenkori szinkron nyelvállapotot. A nyelvi tényeket fejlodésükben, történetiségükben vizsgálja.
A diakrón nyelvvizsgálat mutatja be például a magánhangzók rendszerének változását.
Az egész magánhangzórendszert érintette a nyíltabbá válási tendencia; a legtöbb rövid magánhangzó egy fokkal nyíltabb, azaz alacsonyabb nyelvállású lett. Ez a jelenség kb. a 14. sz. közepéig hatott.
Mennyiségi változások is érték a magánhangzókat. Ilyen volt a nyúlás, melynek egyes esetei a tovégi magánhangzók lekopásával kapcsolatosak. A tovégi magánhangzó eltunésével csökkent a szó idotartama, ezt pótolta a tobeli magánhangzó megnyúlása. Ezért nevezik ezt a hangváltozást pótlónyújtásnak.

A nyelv egyideju jelenségeit szinkrón jelenségeknek nevezzük, a nyelv egyideju állapota a szinkrónia. A szinkron vizsgálat a nyelv egy adott állapotát tárja fel, a nyelvi rendszer egyideju elemeinek egymáshoz való viszonyában, ezért is nevezhetjük leíró nyelvvizsgálatnak. A szinkron nyelvvizsgálat éppen ezért szembenáll a diakróniával.

3. A nem nyelvi kifejezoeszközök szerepe
a kommunikációban

Egyetlen mondatot sem tudunk kimondani anélkül, hogy kézmozdulattal, arcjátékkal ne kísérnénk szavainkat. De testtartásunk, beszédpartnerünkhöz való közelségünk is sok mindent kifejez. Ezt a beszédet kíséro rendkívül fontos jelenséget metakommunikációnak nevezzük.
A nem nyelvi kifejezoeszközök egy része velünk született, többnyire ösztönös, tehát akaratunktól független. Más része egy kisebb közösségben elfogadott, vagy éppen csak egy-egy emberre jellemzo.
A nem nyelvi kifejezoeszközöknek szerteágazó és igen fontos szerepük van az emberi érintkezésben. Elsosorban tájékoztatják a hallgatót a beszélo érzelmi állapotáról, a közléshelyzethez való viszonyáról. A hallgató is állandóan visszajelzéseket ad a beszélonek. A gesztus helyenként felerosíti a szavakkal mondottakat, nagyobb nyomatékot adhat a közlés egy részének. A metakommunikáció esetenként helyettesítheti is a szavakat.

Összegezve elmondhatjuk, hogy a nem nyelvi kifejezoeszközök gazdag tárháza kiegészíti, segíti, minosíti szóbeli kommunikációnkat. Tehát a gesztusnyelv árnyalja nyelvi megnyilvánulásunkat.

4. A közlésfolyamat tényezoi és funkciói

Az információ tájékoztatást, felvilágosítást jelent. A közlésfolyamat az információ két fél közötti szándékos és kölcsönös felhasználása. A kommunikáció érintkezést, közlést, híradást jelent.
A közlésfolyamatban több tényezonek van szerepe.
A beszélo közölni akar valamit. Ot nevezhetjük adónak, jeladónak, közlonek is.
A hallgató az, akinek az üzenetet szánjuk. A hallgató, észleli, felfogja, értelmezi a hallottakat. Ot nevezhetjük vevonek, jelvevonek, befogadónak, címzettnek is.
A beszédtevékenység mindkét részrol alkotói folyamat. A két fél (beszélo és hallgató) megléte azonban még nem elég a kommunikációhoz.
Szükség van egy üzenetre, mely lehet igen egyszeru, de rendkívül bonyolult dolog is. Az üzenetet a beszélo formába önti, kódolja, a hallgató önmaga számára értelmezi, dekódolja.
A beszélo és a hallgató között kommunikációs közeg, csatorna jön létre. Ez egyszeru módon például a hanghullámokat közvetíto levego.
A kommunikáció során aktuális beszédhelyzet alakul ki.

A kommunikációnak mindig célja van. Ezt a célt mutatják a kommunikációs funkciók. Három alapveto funkció van: a tájékoztatás, érzelemkifejezés, felhívás.
A tájékoztatás vélemény-, illetve gondolatközlés egy adott dologról, a valóságról.
Az érzelemkifejezés a személyiség megnyilvánulása, amikor belso érzéseinket, vágyainkat fogalmazzuk meg.
A felhívás a hallgató befolyásolására való törekvés.

A kapcsolatfenntartás is fontos, célja, hogy megkönnyítse a befogadást.


5. A nyelvemlékek

Nyelvemléknek nevezzük a nyelv egy régebbi állapotát tükrözo és a késobbi korokig fennmaradt írásbeli megnyilatkozásokat. A nyelvemlékek által nyomon követheto a nyelv változása.
A X. század elotti osmagyar kor nyelvemléktelen. A X. század után fellelheto nyelvemlékeket a következoképpen csoportosíthatjuk.
Szórványemlékeknek nevezzük azokat a szövegeket, melyek idegen nyelvuek, de beágyazva megjelennek magyar nyelvi elemek is. A legismertebb szórványemlék az 1055-bol fennmaradt Tihanyi Alapítólevél egy magyar mondata: a Fehérvárra meno had(i) útra. Ez a legelso ismert magyarul leírt mondatrészlet.
A kéziratos szövegemlékek leginkább kódexek formájában maradtak fenn.

Elso összefüggo magyar szövegemlékünk a Halotti Beszéd és Könyörgés az 1192-1195 közötti idobol maradt ránk kéziratban, az úgynevezett Pray-kódexben.
A második legrégibb összefüggo szövegemlék, egyúttal az elso magyar nyelvu vers az Ómagyar Mária-siralom, mely 1300 körül keletkezett.

A magyar nyelv fejlodésének korszakai
1. Nyelvemléktelen kor
a) elomagyar
b) osmagyar
2. Nyelvemlékes kor
a) ómagyar (a honfoglalástól 1526-ig)
b) középmagyar (1526-1772)
c) újmagyar

6. A nyelvújítás

A XVIII. Század végére az elnémetesíto törekvések hatására felsejlett a nemzeti önébredés kibontakozásának lehetosége Magyarországon. A felvilágosodás eszméinek terjedésével egyre erosebb az igény: a tudományoknak és az irodalomnak anyanyelven kell megszólalniuk. Bessenyei György fellépése 1778-ban Magyarság címu nyelvmuvelo programjával mozgalommá erosödik. A mozgalom hatására megjelenik a magyar nyelvu színjátszás. Magyar nyelvu újságokat, folyóiratokat kezdenek terjeszteni.
1810-ben elkezdodik a nyelvújítási harc. Az újítás képviseloi voltak a neológusok, akik azt vallották, hogy tudatosan be kell avatkozni a nyelv életébe. Ezzel szembe álltak az ortológusok, akik elzárkóztak mindenféle beavatkozástól, a nyelvújítást akadályozták.
A nyelvújítási harc középpontjába Kazinczy Ferenc került, aki 1811-ben közreadta Tövisek és virágok címu epigramma-gyujteményét. Az ortológusok válasza a Mondolat címu gúnyirat volt 1813-ban, amelyben nevetségesé tették a nyelvújítók túlzásait.
Kazinczy társai közül Szemere Pál és Kölcsey Ferenc adta közre a neológusok válaszát Felelet a Mondolatra címmel, 1815-ben. A vita ezzel nem zárult le a két tábor között. Röpiratok, magánlevelezések, egyéb kiadványok fejezték ki nemtetszésüket egyik vagy másik felfogás ellen.
1819-ben Kazinczy belátja, hogy a nyelvújítás szándékával a nyelvhez nyúlni csupán tudós mérséklettel lehet, és közzéteszi a nyelvújítási harcot lezáró írását: Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél címmel.


A nyelvújítás során a magyar szókészletet az alábbi módon bovítették:
1. Tájnyelvi szavakat tettek köznyelvivé
2. Régi szavakat elevenítettek fel
3. Új szavakat alkottak:
a) szóképzéssel
b) szóelvonással
c) szóösszerántással
d) szóösszetétellel

Összegezve elmondhatjuk, hogy a nyelvújítás hatására jelentosen megújult nyelvünk, árnyaltabb, színesebb lett általa.

7. Stílusrétegek
(Szakmai-tudományos stílus)

A stílus a nyelv jellegzetes használati módja, amely a közlés eredményességét szolgálja. Célja az, hogy a valóságot a beszélo szándéka szerint ábrázolja. A stílus elemzésekor azt vizsgáljuk, hogy a szöveg nyelvi elemei milyen viszonyban vannak a kifejezendo tartalommal, és hogyan hatnak az olvasóra vagy a hallgatóra.
A stílus mindig választás és elrendezés eredménye, a közlés gazdagítása többlettartalommal.

Napjaink egyik legeroteljesebben fejlodo stílusrétege a tudományos-szakmai stílus. A tudományos stílusban a szóválasztás alapja a szakszavak és a szakkifejezések. Legfobb követelmény a szavak egyértelmusége. Az elemek elrendezésében, a mondanivaló megszerkesztésében is kiemelkedo szerepe van a világosságnak. A szöveget a kijelento mondatok túlsúlya, a magyarázó és következteto alárendelo mondatszerkesztés gyakorisága jellemzi. Az üzenet teljes tartalmát a nyelvi eszközök hordozzák, a gesztusoknak még az éloszóbeli mufajokban is alig van szerepe.
A stílusréteg fontos követelménye még a változatosság és a szemléletesség.
A legfontosabb mufajok a tudományos értekezés, az esszé, az ismeretterjeszto cikk, tanulmány vagy eloadás, szakmai vita, illetve a hozzászólás. A mufajokban nagy különbségeket eredményez a téma is.

Elengedhetetlen a figyelmet ébreszto és fenntartó élvezetes eloadásmód.

8. Tömegkommunikáció és nyelvhasználat
(Számítógép, mint a tömegkommunikáció eszköze)

A modern korban a köznapok kommunikációs formáinak egyik leglényegesebbike a tömegkommunikáció. Napról napra bovül a tömegkommunikációs eszközök választéka. A nyomtatott sajtón kívül, ma már a televízió és az internet is jelentos szerepet játszik.
Ezek tömeges mértékben továbbítanak tájékoztató, kulturális és szórakoztató tartalmakat. A folyamatban a közlemény kibocsátója nem áll közvetlen kapcsolatban a befogadóval. A kommunikációs csatorna egyirányú, vagyis a visszajelzés mértéke kisebb, mint a hétköznapi beszédben.

Napjaink legjelentosebb tömegkommunikációs eszköze a számítógép, mely segítségével barangolhatunk a világhálón, idegen szóval interneten. Az internet egy olyan adatbázis, ahonnan rengeteg információhoz juthatunk, ugyanakkor mi is hozzájárulhatunk tudásunkkal annak bovítéséhez. Az internetes tartalmat bárki szabadon letöltheti, kivéve egy-két diktatórikus országban, ahol cenzúra felügyelete alatt muködhet csak a net.

Az internet használata nyelvünkre is hatással van. A számítástechnikával kapcsolatos szakszavak lassanként beépülnek nyelvünkbe. Egyik-másik már annyira beolvadt, hogy angol megfelelojét magyaros írásmóddal használjuk (floppy – flopi).
Egy másik lényeges jelenség, hogy az internetoldalak címét ékezet nélküli betukkel kell megadni. Régebben ez rendkívül furcsa volt a magyarok számára, mára azonban általánosan elfogadottá vált.
Ezeken a hatásokon kívül mások is érték nyelvünket a számítógép-használat miatt. Az internet szélesköru elterjedtsége által sajnos olyan tartalmakat is olvashatunk, amelyek melloznek mindenféle helyesírási szabályt. Ez a helytelen írásmód nagymértékben rontja nyelvünk minoségét, negatívan befolyásolja az emberek minoségigényét. Hiszen a ma felnövekvo ifjúság nap, mint nap találkozhat ilyen website-okkal, számára teljesen természetes ez a fajta igénytelen megnyilvánulás.

9. A magyar nyelv szófaji rendszere

A szófajok a nyelvhasználatban jobbára egyformán viselkedo, azonos szerepet betölto és azonos célra szolgáló szavak osztályai, csoportjai. A szófaj a legáltalánosabb nyelvtani kategória, amelyet a szavak jelentése, mondatbeli szerepe, bovíthetosége és alaki viselkedése határoz meg.
Jelentésen a szavak használati értékét, lehetséges beszédbeli szerepét értjük.
A mondatbeli szerep azt jelenti, hogy melyik szófaj milyen funkciót tölt be a mondatban, akár szerkesztve, akár szerkesztetlenül.
A bovíthetoség szempontja azt vizsgálja, hogy melyik szófajnak mi a tipikus bovítménye a mondatban. Vannak olyan szófajok is, amelyek egyáltalán nem bovíthetok (névelo, kötoszó).
Az alaki viselkedés azt jelenti, hogy az egyes szófajoknak saját toldalékolásuk, jellemzo jelezés- és ragozás-rendszerük van (ige, fonév), mások egyetlen toldalékot sem vehetnek fel (határozói igenév, módosítószó), néhányuk pedig korlátozottan vehet fel toldalékokat (,elléknév, számnév).

A szófajok csoportosítása
I. Igék

II. Névszók
1. fonév
2. melléknév
3. számnév
4. névmás

III. Igenevek
1. Fonévi
2. melléknévi
3. határozói

IV. Határozószók

V. Viszonyszók
1. névelo
2. névutó
3. kötoszó
4. igeköto
5. segédige
6. módosítószó

VI. Mondatszók
1. indulatszó
2. feleloszó

10. Az egyszeru mondat részei

A mondat a beszéd legkisebb egysége, de rendszerint nem önmagában áll, hanem egy nagyobb egységnek, a szövegnek láncszemnyi részeként.
Az egyszeru mondat alanyból, állítmányból és tárgyból áll. A tagolt teljes szerkezetu mondat mindig két részre oszlik: alanyi és állítmányi részre. E ketto közötti tartalmi kapcsolatot alanyi-állítmányi viszonynak nevezzük.
Az alany, amirol megállapítunk valamit, mindig statikusabb fogalom, alapvetoen fonévi jellegu. Az állítmány, amellyel megállapítunk valamit, dinamikusabb, aktuálisabb, alapvetoen igei természetu szó.
Az alany és az állítmány közötti viszony a jelentés szempontjából többféle lehet. Ennek alapján megkülönböztetünk igei és névszói állítmány.
Az igei állítmány hordozza a mondat modalitását, tartalmaz idovonatkozásokat, az egyeztetés révén utal az alany személyére és számára, sot a tárgy személyére és határozottságára is.
A névszói állítmány, valamint a névszói-igei állítmány névszói része a közlés szempontjából a tartalmas rész.

Az ige legközvetlenebb bovítménye a tárgy. Szoros kapcsolatuk alapján különböztetjük meg az igék két nagy csoportját: a tárgyas és a tárgyatlan igéket.
Az igében kifejezett cselekvés irányulhat egy már meglévo dolog egészére, ezt nevezzük iránytárgynak. De a tárgy létrejöhet a cselekvés eredményeképpen is, ez az eredménytárgy.

A határozók egy része a cselekvés körülményeit határozza meg, más részük személyek, dolgok vagy fogalmak körülményeire utal. A határozók alaptagja leggyakrabban igei természetu szó. A mai magyar nyelvben körülbelül 15-20 féle határozófajtát különböztetünk meg.

Az egyszeru mondat része lehet még a jelzo is. Minden jelzos szerkezet egy mondatot surít magába. A jelzos szerkezet alaptagja mindig névszó.
A minoségjelzo általában az alaptag tulajdonságát vagy helyzetét jelöli meg.
A mennyiségjelzo az alaptag számát, mennyiségét jelöli.
A birtokos jelzo a jelzett szó birtokosát mutatja meg. A birtokoson azonban nem mindig tulajdonost értünk.
Az értelmezo jelzo mindig a jelzett szó mögött áll. Egyik csoportja hátravetett minoség-, mennyiség-, birtokos jelzo. Másik fajtája pontosítja, azonosítja az értelmezett szót.

11. A hangok találkozása

A beszéd egyik legfobb jellemzoje, hogy a hangokat nem elszigetelten, hanem egy összefüggo folyamat részeként mondjuk és halljuk. Ez kisebb-nagyobb mértékben módosítja az egymás mellé kerülo hangok fiziológiai tulajdonságait. Ezt a jelenséget alkalmazkodásnak nevezzük.
A mássalhangzók találkozásakor hasonulás, összeolvadás, rövidülés; a magánhangzók kapcsolatában pedig hangrend és illeszkedés törvényei jelennek meg.

A közvetlen egymás mellé kerülo mássalhangzók hasonulása lehet teljes vagy részleges. A részleges hasonulás egy megkülönbözteto jegy tekintetében változtatja meg az egymás mellé kerülo mássalhangzók egyikét. Leggyakoribb esete a zöngésség szerinti részleges hasonulás (pl. vasban, tuzhet). Sokkal szukebb köru a képzés helye szerinti részleges hasonulás, ekkor egyetlen hang, az n változik meg (pl. színpad, különben). Teljes hasonulás akkor következik be, ha két különbözo képzésu mássalhangzó teljesen egynemuvé válik (pl. egészség, anyja).

Az összeolvadás két különbözo mássalhangzónak egy harmadik hosszú hanggá való átalakulása (pl. építs, szabadság).

Rövidülésrol abban az esetben beszélünk, ha egy hosszú és egy rövid mássalhangzó kerül közvetlenül egymás mellé, és a hosszú mássalhangzó megrövidül a kiejtésben (pl. szálldos, mondd).

A magyar nyelv hangzási sajátságainak egyik legjellemzobb vonása a hangrend és az illeszkedés. A hangrend törvénye azt jelenti, hogy az egyszeru magyar szavakban a magánhangzók elofordulása szabályokhoz van kötve. Eszerint megkülönböztetünk: mély-, magas-, és vegyes hangrendu szavakat. Az illeszkedés ennek az állapotnak fenntartását biztosító nyelvi muködés. Olyan hangalakú toldalékot fuzünk a szóhoz, amellyel fenntartható az eredeti hangrenduség.
Az illeszkedés a vegyes hangrendu szavaknál összetettebb. Mély toldalékot fuzünk, ha a vegyes hangrendu szó utolsó magánhangzója mély. Magas toldalékot kap a vegyes hangrendu szó, ha az utolsó szótagban ö vagy ü hangzó van. Ingadozik a nyelvhasználat a mély magánhangzó+e hangot tartalmazó szavakban.

Az illeszkedést az teszi lehetové, hogy a magyar nyelvben a toldalékok nagy részének többféle hangalakja is van.

12. A szóképzés szerepe a szókészlet bovítésében

A szókincs a nyelv legváltozékonyabb része. Ennek legfobb oka, hogy a szókincs elemei vannak a legközvetlenebb kapcsolatban a társadalom életével, az anyagi, szellemi kultúra változásaival. Az emberi gondolkodás árnyaltabbá válásával, a gazdaság fejlodésével egyre több új szó keletkezik a nyelvben. Ez a jelenség a szókincsbovülés.
Alapveto fontosságú, legrégibb szavaink alkotják az osi, eredeti elemek csoportját. Olyan szavak tartoznak ide, amelyek nyelvünk önálló élete elott, a nyelvrokonainkkal való együttélés során keletkeztek.
Az idegen nyelvekbol átvett szavak csoportját azon elemek alkotják, amelyek a más népekkel való együttélés következtében kerültek a nyelvünkbe.
A belso keletkezésu szavak körébe tartoznak mindazon lexikai elemek, amelyek nyelvünk önálló életében, nem idegen hatásra keletkeztek. Ennek több csoportját ismerjük.
A szóteremtés útján keletkezett szavak teljesen új alkotások, nincs közvetlen kapcsolatuk korábbi nyelvi elemekkel.
A szóalkotással létrejött elemek a nyelvben már meglévo, vagy oda bekerült elemek felhasználásával hoz létre új szót. A szóalkotás legfobb módjai a szóképzés és a szóösszetétel.
A szóalkotásnak azt a módját nevezzük szóképzésnek, amelynek során egy szóból, az alapszóból képzo segítségével új szót, vagyis származékszót hozunk létre. A képzo közvetlenül a szóto után áll, megváltoztatja annak jelentését. A képzo megváltoztathatja az alapszó szófaját, és ezzel együtt mondatbeli szerepét is. A képzok közös jellemzoje, hogy megturnek maguk mellett másik képzot, jel és rag nem állhat elottük, csak utánuk.
A képzok jelentésük szerint a következoképpen osztályozhatók:
1. többjelentésu képzok
2. azonos alakú képzok, melyek alak tekintetében egyformák, jelentésük és funkciójuk azonban lényegesen eltér egymástól.
3. ellentétes jelentésu képzok
4. rokon értelmu képzokrol akkor beszélünk, amikor lényegében azonos, vagy csak árnyalatilag különbözo jelentést kapunk több különbözo képzo segítségével.

Az olyan képzot, amellyel ma is alkothatunk új szavakat termékeny (produktív) képzonek nevezzük. A képzok egy másik csoportja a terméketlen (improduktív) képzok, melyekkel már nem alkotunk új szavakat.

13. A szöveg szerkezete

A szöveg a mondatnál nagyobb, magasabb szintu nyelvi egység, egymással összefüggo mondatok sorából álló szerkesztett egész. Gondolatainkat nyelvi elemek összefuzésével fejezzük ki; a nyelvi elemeknek így létrejött, értelmet biztosító összefüggés-hálózata, a szövegösszefüggés (kontextus), ebbol alakul ki a nyelvi közlemény elsodleges, szövegszeru jelentése.
A szöveget a mondatok véletlen halmazától az összetartó ero (kohézió) különbözteti meg. Ezt a közlésfolyamatban betöltött azonos szerep, a szöveget alkotó elemek jelentésének szerves összefüggése és a szerkezeti összekapcsoltság biztosítja.
A szöveg egysége elsosorban az alkotóelemek jelentésbeli kapcsolatával valósul meg.
A jelentésszintu kapcsolatteremtés leggyakoribb eszközei:
1. teljesen vagy részben ismétlodo szavak, szószerkezetek;
2. az azonos valóságdarabra vonatkozó szavak, szószerkezetek.

A hosszabb szöveget bekezdésekre tagoljuk. Ezeket írásban világosan jelöljük. A jól szerkesztett bekezdés egységét elsosorban a mondatok közötti többféle tartalmi-logikai kapcsolat biztosítja. Ezen kívül a szavak jelentésébol adódó sokféle összefüggés is hordozza az egység elvét.

14. A szöveg szóban és írásban

Az élobeszéd hangok egymásutánja. Akusztikai, idobeli benyomás. Idoben mulandó, pillanatnyi, szukebb hatóköru, helyhez kötött. A hallgató visszajelzéseinek többféle lehetosége van. A beszélonek azonnali szövegezésre, gyors gondolkodásra kell felkészülnie.
Az élobeszéd gazdagságát az adja, hogy benne szerepet kap a teljes kommunikációs környezet: a nyelv zenei eszközeinek, a gesztusoknak, a személyes jelenlétnek és a körülményeknek gazdagsága, értelmezo ereje. Ezért lehet lazább, hiányosabb a szerkesztés, egyszerubb a mondatszerkezet, több a mellérendelés. Emellett igen surun használunk töltelékszavakat, ismétléseket. Nagyobb arányban fordulnak elo módosítószók, indulatszók.

Az írott szöveg írásjelek egymásutánja. Vizuális, térbeli benyomás. Idoben, térben kevéssé korlátozott. A visszajelzésnek csak korlátozott (késleltetett) lehetoségei vannak. Idot ad az átgondolásra, a szövegezésre.
Az írott szöveg az átgondolhatóság miatt szerkesztettebb, megformáltabb, mint az élobeszéd. Bonyolultabb a mondatszerkezet, több az alárendelés, magasabb a tagmondatok száma, jobban ügyel a nyelvtani szabályok betartására. Írásban a nem nyelvi kifejezoeszközök nem állnak rendelkezésre. Az írott szövegben magasabb szinten érvényesülnek a nyelvi normák.


A beszéd és az írás kölcsönhatásban van egymással; a beszéd hat az írásra, de az írott szöveg is visszahat a beszédre.


15. A szónoki eloadói szövegtípusok

A szónoki eloadói stílust önálló stílusréteggé sajátos kommunikációs helyzete teszi: mindig nyilvános, ezért sokféleképpen szabályozott, igényes nyelvhasználat jellemzi, és természeténél fogva mindig éloszó.
Mufajonként különbözo az alkalom és ebbol következoen a beszédhelyzet, a tárgy, a hallgatóhoz való viszony. Eltéro a felkészülés módja is.
A felszólalás egy adott témával kapcsolatos véleménymondás, álláspont, vagy tények rendezett formájú ismertetése. Általában elokészített, megszerkesztett megnyilatkozás.
A hozzászólást a felszólalástól az különbözteti meg, hogy a hozzászólás mindig spontán megnyilatkozás, és rögtönzött jellegénél fogva kevésbé részletes és tényszeru, mint a felszólalás.
A kiseloadás egy kérdés, tudományos probléma áttekintése érdeklodoknek, akik valamelyest járatosak a témában.
Az eloadás hosszabb lélegzetu, gyakran tudományos apparátus igénybevételével és tudományos módszerességgel elkészített, alapos elozetes felkészüléssel fogalmazott megnyilatkozás, amely egy témát módszeresen, rendszerbe foglalva tekint át. Két fo fajtája a közéleti és a tudományos eloadás.
Az értekezés szerkesztési sajátosságai hasonlítanak az eloadás elkészítésének szabályaihoz, azzal a különbséggel, hogy az értekezés mindig írásban készül, témáját a szerzo általában maga választja, és többnyire folyóiratokban, tanulmánykötetekben publikálja. A szépirodalmi igényel megírt értekezést esszének nevezzük.
A beszámoló készülhet politikai, gazdasági, tudományos vagy társalgási témából. A kisebb embercsoport elott eloadott beszámoló a felszólalás, míg a nagyobb közönség elott elhangzott megnyilatkozás az eloadás mufajához áll közelebb. Formai és tartalmi követelménye a zárt, megszerkesztett gondolatmenet, a valós tényismeret és a határozott logikai rend.
Alkalmi szónoki beszédek az ünnepi beszéd, a megemlékezés, a méltatás és a köszönto.

16. A szövegszerkesztés eljárásai

A beszéd elokészítésének elso lépése a témával kapcsolatos anyaggyujtés. Ha elegendo anyagunk gyult össze a kidolgozáshoz, akkor a következo lépés a vázlatírás. A vázlat címszavakból, tételmondatokból áll.
A tétel vagy téma kidolgozásakor ügyelni kell arra, hogy ne térjünk el a tárgytól, minden ismeret és gondolat a témához kapcsolódjon. Ez a szöveg egységének az elve.
A haladás és folyamatosság követelménye a tárgy kifejtésének továbbvitelét jelenti, elore- és visszautalásokat, láncszeru szerkesztést mutat.
Az arányosság elve azt jelenti, hogy az egyes szerkezeti egységek terjedelmét fontosságuk szabja meg.
A szöveg kidolgozásának utolsó lépése minden esetben az önellenorzés.


17. A többjelentésu és rokon értelmu szavak
jellemzoi és szerepük

Az olyan szavakat, amelyeknek egy hangsora van, de ehhez több összefüggo, egymásból levezetheto jelentés kapcsolódik, többjelentésu szavaknak nevezzük. A többjelentésu szavaknak van egy eredeti, elso jelentésük. Késobb alakul ki a szó többi jelentése tehát történeti változások eredménye.
A rokon értelmuség kiterjed a nyelv minden jelentéssel bíró elemére, tehát vannak rokon jelentésu toldalékok, szavak, szintagmák, mondatok, sot szövegek is.
Megkülönböztetünk szorosabb és tágabb értelemben vett rokon szójelentéseket. A szorosabb értelemben vett rokon értelmu szavak a valóságnak ugyanarra a mozzanatára vonatkoznak. Ha az egyik szó a másikhoz képest valamilyen érzelmi, szemléletbeli többletet fejez ki, tágabb értelemben vett rokon értelmuségrol beszélünk. Például fokozati különbség van a fut, és a szalad között; szemléletbeli eltérés az énekel és a kornyikál között.

Egy adott beszédhelyzetben és szövegösszefüggésben mondanivalónk pontos, árnyalt, stílusos kifejezésére használjuk a többjelentésu és rokon értelmu szavakat.

18. Állandó szókapcsolatok és mondatszerkezetek

A nyelv szókészletében nemcsak szavak, hanem a szónál nagyobb, kötött formák is vannak. Ezek az állandó szókapcsolatok. Ezek legfontosabb jellemzoje az alaki és jelentésbeli összeforrottság. Jelentésük nem szó szerinti, hanem átvitt. Az állandósult szókapcsolatoknak több fajtáját ismerjük.
A szólások alkotják a legszínesebb csoportját. A szóláshasonlatok külön csoportot alkotnak, mert alakilag egy fomondatból és egy hiányos szerkezetu hasonlító mellékmondatból állnak. A szóláshasonlat elso fele tartalmazza a hasonlítót, a mellékmondat a hasonlítást. A mint és az akár kötoszó figyelmeztet a szóláshasonlatokra.
A közmondások valamilyen általános érvényu megfigyelést, életigazságot, tapasztalatot tartalmazó mondatok. A közmondás annyiban több a szólásnál, hogy nemcsak egy fogalom helyettesítoje, hanem ítéletet is tartalmaz.
A szállóige nagyobb körben használt kijelentés, melynek szerzojét rendszerint ismerjük, irodalmi eredete kimutatható.

Nem szabad elfeledkeznünk a köszönésformákról sem. Ezek is állandósult szószerkezetek.


19. A képszeruség elemi stíluseszközei

A képszeruség elemi stíluseszközei a szépirodalom sajátos kommunikációi. A szépirodalom alapja a mindennapokban használt nyelv, de alkalmazása eltér a hétköznapi stílustól.
A muvészi nyelvhasználatot két alapveto törekvés jellemzi, a képszeruség és a feszültségkeltés, illetve oldás.
A képszeruség jellegzetes eszköze a metonímia. A metonímiában a fogalmi és a képi sík összekapcsolódása a fogalmak érintkezésén alapul.
A metaforával a beszélo egy dolog jelentéstartalmát vagy annak egy részletét úgy érzékelteti, hogy két jelet egymásra vonatkoztat. Az egyik a nyelvben szokásos fogalmi megnevezéssel szerepel a szövegben, a másik képi természetu.
A metaforával nagymértékben rokon a hasonlat. Szerkezetében azonban különbözik a metaforától, rendszerint három tagból áll: a hasonlítottból, a hasonlóból és a bennük lévo közös vonásból.
A szinesztézia többnyire hangulati hasonlóságon, ritkábban érintkezésen alapuló kép. Lényege, hogy valamely érzékterület körébe vágó fogalmat kapcsolunk össze egy más érzékterületrol vett szóval.

20. Stílusrétegek és stílusváltozatok
(társalgási, publicisztikai, hivatalos stílus)

A viszonylag kötetlen társas érintkezésben használt tipikus formákat összefoglalóan társalgási stílusnak nevezzük. A beszélonek a kötetlen társalgásban van a legnagyobb lehetosége személyiségének kifejezésére, ugyanakkor sokféle kötöttségnek is alá van vetve: a hagyománynak, az illemnek, a különféle társadalmi függoségeknek. Egyik fo követelménye a szókészlet gazdagsága, árnyaltsága, egyéni színezete. Mondathasználata nagy változatosságot mutat, jelentos szerepe van a mondatfajtáknak. Fontos tényezok a nyelv zenei eszközei, az árnyalatokat kifejezo szórend, sot a gesztusok is.

A sajtó feladata, hogy bemutassa a politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális élet idoszeru eseményeit, legfontosabb jelenségeit, problémáit, és így alakítsa a közvéleményt.
Irodalmi nyelvi igényesség jellemzi. A publicista közérdeku dolgokról szól, személyes meggyozodéssel. Az újságírás a nyelvhasználat sajátos területe. Itt több nyelvi, illetve stílusréteg keveredik. Itt nagyobb szerepet kapnak az idoszeru vonatkozások: jellemzo az ido- és helymegjelölés, a nevek suru elofordulása. Az idoszeruséget jelzi az újabb keletkezésu szavak gyakorisága is. A jó publicista találó, érdeklodést kelto címmel is fokozza írásának hatását.

A közélet közérdeku tevékenységünk színtere. A hivatalos stílus a törvények, rendeletek, közlemények, s általában mindenfajta hivatalos érintkezés jellegzetes nyelvhasználati módja. Több nyelvi rétegre épül. Fontos meghatározója a jogtudományi szaknyelv. A hivatalos stílus kizárja az érzelmileg, hangulatilag változatosan árnyaló nyelvi elemek használatát, a stílus személyességének lehetoségét. Sokszor tartalmaz ismétlést, közbevetett hivatkozásokat, utalásokat. Káros vonása az elidegeníto, gyakran a felelosséget is megkerülo személytelenség. A hivatalos stílusban nem törekednek a közérthetoségre, bonyolult homályosság jellemzi.



Stiahnuté z www.antiskola.sk


Véleménycsere

Légy az első, aki hozzászól!