LEGNAGYOBB TANANYAG ADATBÁZIS
MAGYARORSZÁGON

Dokument keresése a további nyelveken: SK CZ HU

Összes beszámoló: (5715)

Belépés Belépés Regisztráció
Töltse fel munkáját

A nyelv, mint nyelvrendszer. Jelentései, felépítése

Küldje el ismerősének Letölteni Hiba jelentése Légy az első, aki hozzászól!

Kategória:Egyéb

Szerző: antiskola@antiskola.eu

Szavak száma:9364

Karakterek száma:61,619

Nyelv:Magyar nyelv

Oldalszám (A4):34.23

Megtekintések / letöltések száma:8400 / 30

Méret:70.08 kB

1. A nyelv, mint nyelvrendszer. Jelentései, felépítése.

A nyelv a gondolatokat kifejezo jelek legfontosabb rendszere. A gondolkodás, a gondolkodás közlésének (kommunikációnak), sot a cselekvésnek, az emberi létnek (társadalomnak, történelemnek, kultúrának) egyik legmeghatározóbb eszköze, eleme.
A mai nyelvek hosszú évtizedek tapasztalataira épülnek, bennük van az emberiség történelme és a nyelv segítségével sajátítják el a kultúrát, válunk emberré.
Minden nyelv közös vonása, hogy az emberi érintkezésben használjuk és ugyanazt a világot próbáljuk leírni. Az emberi nyelvek a valóságot tükrözo jellegükben és alapveto szerkezetükben egységesek. A nyelv úgy válik a gondolatformálás, - közlés eszközévé, hogy a szókészletét a rendelkezésükre álló nyelvi rendszer, és használati szabályok (eloírások, hagyomány) alapján alkalmazzák.
Minden nyelv alapképlete:
nyelv = szókészlet + nyelvi rendszer + használati szabályok (Ny=Szk+Nyr+Hsz)
A nyelv társadalmi jelenség, amely az egyes embertol függetlenül is létezik, s alapja a beszédtevékenységünknek (a beszéd a nyelv egyéni és aktuális alkalmazása az ember életében)
A nyelv az adott nyelvközösség tudatában létezo olyan szabályrendszer, amely aktuálisan a beszédben jelenik meg. A nyelv az a jelrendszer, amely a legegyetemesebb, minden ember birtokolhatja és leginkább alkalmas külso és belso valóság bonyolultságának kifejezésére.
A nyelv jelekbol és az ezeket összekapcsoló szabályokból és használati utasításokból áll. Minden nyelvnek van szókészlete, a szavak, mondatok összekapcsolódására vonatkozó szabályai, a nyelvtana és az alkalmazhatóságot mutató hagyományai.
Minden nyelvnek vannak egyetemes és egyéni vonásai. Egyetemes pl., hogy a közlés mondatokra tagolódik, a mondatokban van alany és állítmány, a szófajok közül minden nyelvben találunk fonevet és igét. Minden nyelv szavai beszédhangokból épülnek fel.
Egyéni a nyelvekben a belso szókészlet.
A jel:
A jel mindig valamilyen érzékszerveinkkel felfogható jelenségre vagy önmagán túli valóságra utal.
Jelek jellemzoi:
● érzékszerveinkkel felfoghatók
● önmaguknál mindig többet jelentenek
● egyszerubbek, mint a valóság
● egy közösség jelként tartja számon (akkor jelentésértéku, ha az adott közösség megegyezik annak a jelnek a jelentésében)
● létrehozásuk absztrakción (elvonatkoztatáson) alapul
● egyszeruek, megkönnyítik az emberek közötti érintkezést
● általánosítás, az osztályos közös nevei dolgok milliói között segítik az eligazodást
● emberi érintkezésben valósulnak meg.
2. A nyelv és a gondolkodás

A nyel a legegyetemesebb jelrendszer. Egy nagyobb közösség, általában egy nemzet tulajdona. A külso és belso valóságot minden más jelrendszernél pontosabban fejezi ki. A nyelv a közvetlen, emberi kommunikáció legfontosabb eszköze.
Nyelv és gondolkodás között szoros kapcsolat van, a nyelvi forma mindig feltételez gondolkodást
Több vélemény létezik a nyelv és gondolkodás viszonyáról. Ezek a nézetek nyelvfilozófia területére vezetnek.
 A gondolat idoben megelozi a nyelvet. A nyelv és a gondolkodás két teljesen különbözo dolog, az egyik függ a másiktól. Elobb születnek a gondolatok, aztán öntjük oket szavakba. A nyelvi forma mindig feltételez gondolkodást, de a gondolkodás nyelvi forma nélkül is lehetséges. Ezt a felfogást igazolja a kisgyermekek gondolkodása, akik már rég megértik, felfogják a körülöttük lévo dolgokat, a mikor még nem tudnak beszélni. A nézet a felvilágosodás korában, a 18 századba vezet vissza. Az ész mindenhatóságába vetett hit – Descartes racionalizmus – a gondolkodás egyetemességét vallja, a nyelvek különbözosége szerinte csupán a szavak hangalakjában érheto tetten.
 A nyelv az elsodleges, a gondolkodás tulajdonképpen „belso beszéd”. Nyelv és gondolkodás nem azonosak, de kölcsönösen feltételezik egymást. A nyelv a sikeres gondolkodási folyamat legfontosabb eszköze, nélkülözhetetlen része. A gondolat határait a nyelv határai jelölik ki. Másképpen gondolkodnak a különbözo nyelvet beszélok. Azt is mondják, valaki ahhoz a nyelvhez, nemzethez tartozik, amelyik nyelven gondolkodik, bármelyiken is beszéljen. Ez a nézet is a felvilágosodás korában alakult ki. Képviseloje Jean Jacques Rousseau. Humboldt szerint minden nyelvben sajátos világszemlélet fejezodik ki, ezért idegen nyelv megtanulása valójában egy új világszemlélet elsajátítása.
 A gondolkodás és a nyelv egyetlen folyamat különbözo oldalai, egyideju, egymást feltételezo jelenség. A nyelv azonos a gondolkodással, nem képzelheto el gondolkodás nyelv használata nélkül. A nyelv függ a gondolkodéstól, uyganakkor meg is határozza azt.


3. A kommunikációs folyamat tényezoi és funkció

Elkülönítheto egymástól a közvetlen, emberi kommunikáció általános, minden jelrendszer útján végbemeno fogalma a nyelv segítségével történo információcserétol. A nyelvi kommunikáció jellegében és jelentoégében is egyértelmuen elkülonítheto a nem verbális (nem szóbeli) jelzésektol (pl morzejelek, siketek beszéde, mimika) illetve egyéb természetes és mesterséges jelektol, mint moha a fán, vagy a közlekedési jelek. Az információ bármilyen jelrendszer segítségével továbbítható, o maga az üzenet, így egyúttal a kommunikáció egyik eleme (tényezoje)
A kommunikáció tényezoi:
Olyan tényezoi, szereploi a kommunikációs folyamatnak, amelyek nélkül közvetlen, emberi kommunikáció nem jöhetne létre
Kommunikáció folyamata:
A Beszélo (feladó) továbbítani akar egy üzenetet (információ) a hallgatónak (címzett). Közöttük létezik valamilyen kapcsolat (kontaktus), ami befolyásolhatja az üzenet megformálását (szóhasználat, hangsúly, non verbális jelek). A szöveg egy bizonyos szövegkörnyezetben (kontextus) hangzik el, amely megadja a rövid üzenetnek is a pontos értelmét, helyét. Az üzenet továbbítása valamilyen mindkét fél számára ismert nyelv (kód) segítségével történik. Ez a siketek esetén a saját jelrendszerüket jelenti, közlésfolyamat esetén az emberi nyelvet, de történhet csupán nem-verbális jelek segítségével is. A hallgató akkor érti meg az üzenetet, ha legalább részben ismert számára a valóság, amirol a feladó tájékoztatja, amire felhívja. Az üzenetet mindig valamilyen közegben (csatorna) továbbítjuk, ha ez a levego, akkor természetes közvetlen emberi kommunikáció történik. Elofordulhat az is, hogy valamilyen mesterséges eszköz (pl. telefon, rádió, televízió) továbbítja az üzenetet, ilyenkor több esetben közvetett kommunikáció történik

A kommunikáció funkciói:
A kommunikáció funkciója azt a szándékot jelenti, amiért a feladó az üzenetet továbbítani akarja. Ez lehet egyszeru tájékoztatás (referenciális funkció), de a beszélo kifejezheti saját érzelmeit is (emotív funkció), vagy hatást akarhat gyakorolni a hallgatóra (konatív funkció). Ezek a kommunikáció alapveto funkciói. De a közlésfolyamatnak célja lehet az is, hogy a beszélo egy létezo kapcsolatot fenntartson a hallgatóval, vagy újralétesítse azt, ha valami szubjektív okból eredo zavar (pl. a hallgató figyelme elkalandozott) támadt a folyamatban (fatikus funkció). Ez a zavar eredhet a nyelvi megformálás minoségének elégtelenségébol is (pl. Nem megfelelo szóhasználat, rossz artikuláció), ilyenkor a beszélo okozz a zavart (metanyelvi funkció). Végül – ugyancsak nyelvi megformálásból eredoen-. A közlésfolyamat irányulhat a hallgató szépérzékének fejlesztésére, esztétikai gyönyörködtetésére (esztétikai funkció) is. Ennek sajátos területe a szépirodalom, de a köznyelvi kifejezések között megfelelo nyelvi leleménnyel magunk is alkothatunk ilyeneket.


4. Az emberi kommunikáció nem nyelvi formái

A nonverbális kommunikáció a közvetlen, emberi érintkezés nem nyelvi kifejezoeszközeit jelenti. Ezek többnyire ösztönösek (pl. a félelem hátráló mozdulata vagy a mosoly) De vannak közöttük kulturálisan meghatározottak is (pl. a karikaformára görbített hüvelyk- és mutatóujj, az OK jelzés, de ez csak angolszász országokban egyértelmu, máshol mást is jelenthet). És vannak olyan nem nyelvi kifejezoeszközök, amelyekben mindkét tényezo szerepet kaphat.
A közlésrendszer nem nyelvi formáit csupán az 1960-as évektol kezdték aktívan tanulmányozni, Julius Faust, 80-as években Allan Peace. Korábbi kutatója Charles Darwin, aki az 1870-es években emberek és állatok viselkedésérol és érzelemkifejezési módjáról jelentetett meg tanulmányt. A vizsgálatok szerint a közlésrendszerünk 7%-a verbális, 38%-a vokális és 55%-a nem-verbális. A legtöbb kutató egyetért abban, hogy a verbális közlést elsosorban információk átadására használjuk, míg a nonverbálisat egymás iránti magatartásunk kifejezésére, illetve a verbális közlés helyettesítésére.
Funkciói:
1. Tájékoztatnak a részt vevo személyrol (nem nyelvi jelek irányítanak minket abban, hogy milyen a beszédpartnerünk viszonya hozzánk - elfogad, elutasít, közömbösek vagyunk számára)
2. Irányítják a kommunikáció folyamatát (beszélgetés során, ha mi akarunk szólni, ezt számtalan nem nyelvi jellel is közölhetjük - elorébb megyünk, elorehajolunk, gesztus)
3. A beszélt szöveg tagolása, hangsúlyozása és kiegészítése (ilyen a hangero, hangnem, tempó, szünet)
Eredetük szerint:
1. Örökölt jelek:
Minden egészséges emberre jellemzoek, a világ minden táján azonos jelenséggel bírnak (öröm, félelem, szomorúság, meglepetés)
2. Ösztönös jelek:
Egy-egy nyelvközösségre jellemzoek, s mindig az adott kultúrától függenek. Az ott élük a környezetüktol ösztönösen tanulják meg (fejbólintás)
3. Egyezményes jelek:
Ezeket a használói tudatosan tanulják meg, és meghatározott céllal alkalmazzák oket (sportolók, búvárok jelei)
Nem verbális jelek típusai:
Hangjelek
A kommunikáció hatásában 38%-ot tulajdonítanak a hangnak. A hangunkkal sok mindent kifejezhetünk. Már a hang elárulja hogy no vagy férfi, fiatal vagy öreg a beszélo. A hangunk érzelmeinket is tükrözi. Amikor elégedettek, boldogok vagyunk a hangunk csengo, de ha bánatosak vagyunk szürkévé válik hangunk. A hang elárulja az izgalmat, szorongást. Szélsoséges esetben a szorongás beszédzavarhoz, dadogáshoz is vezethet. A vokális jelek csoportjába soroljuk a beszédet kíséro, egy-egy nyelvre jellemzo hangsúlyt, beszédtempót, beszédritmust. A hangadásnak önmagában is lehet üzenete, így a sírás, ásítás, nevetés, fütty, hangos légzés vagy szándékos köhögés is jelent valamit.
Tekintet
Mindenféle szemkifejezésünket kitüntetett figyelemmel ruházza fel az a tény, hogy társas összejöveteleken általában a többiek szemjátékára koncentrálunk
Arcjáték (mimika)
Érzéseinket, gondolatainkat az arcizmaink mozgása, azaz a mimikája is tükrözi. Az arcjátékkal általában nem tudatosan élünk a beszélgetésben. Rendszerint a mimika a szóbeli közléssel együtt jelenik meg, azt kíséri, illetve érzelmi tartalmáról árulkodik.
Mozdulatok (gesztus)
A nem verbális kommunikáció legkidolgozottabb jelrendszere a gesztus. Idesoroljuk a fej, a kéz, a kar és a láb mozgásait. Egy részük tudatos, más részük öntudatlan.
Testtartás
Kifejezheti a témához, a beszélgetopartnerhez való viszonyt. A testtartás sokszor ösztönös. Testtartásunk kifejezhet érdeklodést, figyelmet, fájdalmat, pesszimizmust (ide tartozik a meghajlás módja, a leszegett fej, elore- vagy hátradolés)
Térköz
A másik féltol való távolság kifejezi a hozzá való viszonyunkat. Általában öntudatlanul állítjuk be, azonban ha nem megfelelo, egyikünk közelebb vagy távolabb lép. Velünk született képesség, de kulturális hagyományok módosíthatják. A Szakértok megkülönböztetnek intim (15-45cm), személyes (45-120cm) társadalmi (120-360cm) és nyilvános (360cm feletti) zónát.
5. A magyar nyelvrokonság bizonyítékai

A nyelvet a társadalom alkotta meg, annak nélkülözhetetlen része.
A nyelvet állandó változás, fejlodés jellemzi, ezért vizsgálják az élonyelvet kétféle képpen:
- Leíró nyelvtan (szinkrónia): a nyelv mai állapotát vizsgálja.
- Történeti nyelvészet (diakrónia): ez a nyelv történetét vizsgálja, kutatja.
A nyelvek eredete:
- Monogenézis elmélet: Egy osnyelvbol alakultak ki a nyelvek -> Biblia
- Poligenézis elmélet: Több osnyelvbol alakultak ki a nyelvek
Az európai nyelveket nyelvcsaládokra soroljuk:
- Indoeurópai: irán, örmény, görög, latin, germán, szláv
- Uráli: magyar, finn, észt
A nyelvek típusa
Milyen alaktani és mondattani jellemzoi vannak?
- Izoláló:
Elkülöníto nyelv: amikor a szavakban nincsenek jelek, ragok, toldalékok. A morfémák száma megegyezik a szavak számával. Nyelvtani viszonyokat a sorrenddel, ill. a hangsúllyal fejezi ki (angol, kínai)
- agglutináló nyelv: ezek a nyelvek használnak toldalékot, morfémákat, szótoket, ragokat, képzoket, amit a szótohöz kapcsolnak (magyar, finnugor)
- flektáló nyelv: hajlító nyelv, a nyelvtani viszony a szóto belsejében van, s ha azt változtatjuk, úgy fejezhetjük ki a nyelvtani viszonyokat.

A világon közel 3000-6000 közé teheto a nyelvek száma. Közöttük több száz már az ókorban kihalt, s sok ma van kihalófélben. A leginkább veszélyeztetettek a kis lélekszámú, írással nem rendelkezo nyelvek. Az általános megközelítések ma 150-200 nyelvcsaládot különböztetnek meg. A világ legtöbb embere által beszélt nyelvcsaládja az indoeurópai. A magyar az uráli, azon belül a finnugor, és azon belül az ugor nyelvcsaládhoz tartozik.

A magyar nyelv eredete:
A nyelvrokonság azt jelenti, hogy egy nyelvcsaládba tartozó nyelvek közös os vagy alapnyelvbol származnak. Ebbol az idok folyamán történelmi és társadalmi változások, térbeli eltávolodás eredményeként önálló nyelvek fejlodtek ki, de osi vonásaikat is megorizték.
A világ nyelveinek rokonság rendszerét az összehasonlító nyelvtudomány mára már megállapította: a nyelveket genetikus alapon felosztja nyelvcsaládokra.
A magyar nyelv finnugor eredetu. Az uráli nyelvcsalád finnugor nyelvcsoportnak ugor ágához tartozik. Az oshaza az Uráli-hegység nyugati részén lehetett. A legnagyobb létszámú finnugor nyelvet beszélo népcsoport a magyar. Legközelebbi nyelvrokonaink az obi-ugorok, a vogulok és osztjákok, Szibéria északi részén az Ob folyó környékén élnek kis lélekszámban.
A magyar nyelv finnugor eredetét az összehasonlító nyelvtudomány vizsgálatai többek között az alapszókincs egybevetésével igazolták (testrész neve, rokoni viszonyokat, megnevezo szavak, számok, egyszeru használati tárgyak, természeti jelenségek, alaplétigék) és hangjainak a szabályos megjelenését vizsgálták, a rokoni nyelvi szavakban hogy viselkednek, és a jelentésváltozást (ma vaj, régen zsírt jelentett)
A nyelvrokonság megállapítását más tudományok is segítik pl.: régészet, néprajz, növényföldrajz, történettudomány.

Finnugor nyelvrokonság bizonyítékai

Kutatók:


6. Nyelvújítás története és muvelodési háttere

A nyelv állandóan változik, a változást az adott kor társadalma, történelme befolyásolja. A nyelv egészséges fejlodéséhez szüksége van ápolásra, nyelvmuvelésre. A Nyelvmuvelés a nyelv fejlodését a nyelvhelyesség elvei alapján a nyelvi muveltség terjesztésével segíti.
A magyar nyelv fejlodésének tudatos befolyásolását eloször a középkor végén figyelhetjük meg, sok magyar szót alkottak, amikor a kódexeket latinról magyarra fordítottak (Ó magyar Mária siralom, Halotti beszéd és könyörgés)
A XVI. sz. második negyedében a humanisták munkássága jellemzo. Közülük kiemelkedik Sylveszter János (1504-51), aki 1541-ben lefordítja a teljes Új testamentumot. O jön rá arra, hogy a magyar nyelv alkalmas az idomértékes verselésre. S elkészíti az elso magyar nyelvrol szóló könyvet: Grammatica Hungaro -latina.
Dévai Bíró Mátyás 1538-ban megírja az elso magyar nyelvhelyességéi könyvet magyarul.
A XVII sz. elso fele kedvez a nyelvészeti munkáknak:
Szenczi Molnár Albert 1610-ben megírja az elso teljes magyar nyelvtankönyvet, ami a hazánkba érkezo idegeneknek tesz érthetové a magyar nyelvet: Az új magyar nyelvtan két könyve.
1654-ben Geleji Katona István – Magyar grammatika: helyesírási és nyelvhasználati tanácsokat tartalmaz. Új szókat alkot.
1653- Apáczai Csere János kiadja a Magyar enciklopédiát.
A nyelvújítás gondolatát már Bessenyei György elindította. Szerinte a magyar nyelv még alkalmatlan a tudományok terjesztésére, ezért legsürgosebb feladat a nyelv muvelése. A nyelvmuvelo munka eszköze a szépirodalom, ami létrejöhet:
- Idegen nyelvekbol való fordítással
- könyvnyomtatással
- színházak népszerusítésével
- folyóiratok szervezésével
- tudós társaságok létrehozásával.
E gondolatok röpirataiban, tanulmányiban jelentek meg: 1778 - Magyarság
A magyar nyelv újításáért folytatott küzdelemben külön helyet foglal el a XIX. század elso 2 évtizedében lezajló Kazinczy-féle nyelvújítási harc.
Fobb dokumentumai:
1811-ben Kazinczy kirobbantja a nyelvújítási harcot a Tövisek és virágok címu epigramma gyujteménnyel: az ortológusok (azaz a nyelvújítás ellenzoi) kapják a töviseket, a szurkálódásokat, a neológusok (nyelvújítók) kapják a virágot, a kedves, dicséro szavakat.
Ehhez a harchoz tartozik még egy verses levél, Poétai episztola Vitkovics Mihályhoz, ebben megfogalmazza nyelvújítási eszméit.
1813-Mondolat: az ortológusok gúnyirata Kazinczy és köre ellen
1815- Felelet a Mondolatra: Kölcsey és Szemere Pál válasza válasza a neológusok nevében.
1819- Kazinczy lezárja a nyelvújítási harcot és ír egy összefoglaló muvet: Ortológusok és Neológusok nálunk és más nemezeteknél címmel: ebben elismeri a nyelvújítás túlzásait, de hangsúlyozza a nyelvújítás fontosságát. Elismeri, hogy a nyelv értékeit meg kell orizni.
A nyelvnek szüksége van a gondozásra, megújításra, de a túlságosan eroszakos beavatkozás a nyelv, mint élo organizmus rendszerébe, káros.
A nyelvújítás máig ható és legfontosabb hozadéka a szókészlet rendkívül jelentos gyarapítása. Mai nyelvünkben kb. 10 ezer nyelvújítási szó van.
Gyarapítás módszerei:
- Régi szavak felújítása
- Módosították és bovítették a már meglévo szavak jelentését
- Tájnyelvi szavak bevitele a köznyelvbe.
- Szóképzés
- Szóösszetétel
- Tükörszavak
- Szóelvonás
- Szóösszevonás


7. Fobb nyelvváltozatok

A nyel használatban él, és az élo nyelvhasználat sohasem egységes. A nyelvváltozatok kialakítása a nyelvet használó közösség tagolódásával függ össze. A nyelvváltozatok egymástól alapvetoen szó és kifejezés készletükben különböznek. Kis mértékben különböznek kiejtésben és írásban.
A nyelvben több változat él egymás mellett. A belso nyelvváltozatok összességét nemzeti nyelvnek nevezzük.
Ennek változatai:
A. Normatív nyelvváltozatok:
Országszerte használják, mindenhol megértik. Iskolai, közéleti nyelvhasználatban a mérce.
a. Irodalmi nyelv:
Foleg írott változatban él. A szépirodalom, az esszéírás, az értekezo próza, a sajtó nyelve.
b. Köznyelv:
Beszélt változat. Pl: színpadi nyelv, az eloadók, szónokok spontán beszéde, tanári eloadás.
Speciális változata a regionális köznyelv és az utca nyelve.
B. Területi változatok
Földrajzi elkülönülés szerint is tagolódhat egy nyelv, ezek a nyelvjárások.
HIÁNYOS!!!!!!!!!
C. Társadalmi nyelvváltozatok
A nyelv függoleges irányba is tagolódik a társadalmi rétegeknek megfeleloen. Írott és beszélt formákban egyaránt léteznek.
a. Szaknyelvek:
Foglalkozások szókészlete:
- szaktudományos
- szakmai nyelvek vagy mesterségek nyelvekbol
- mozgalmi nyelvekbol
b. Hobby nyelvek:
A szabadidoben uzött foglalkozás nyelve.
Pl. sport nyelvek, játékok nyelve
c. Életkori nyelvellentétek:
- gyerek nyelv
- dajka nyelv
- diáknyelv
- ifjúsági nyelv
d. Argó, tolvajnyelv, szleng:
Összetartozást vagy elkülönülést jelent a társadalomtól.
Szleng: Az argó finomított változata.
8. Tömegkommunikáció leggyakrabban használt mufajai és hatáskelto eszközei

A tömegkommunikáció széles befogadó rétegnek szóló, egyirányú és közvetett kommunikációs forma. Napjainkban a tömegtájékoztatás a sajtó, a rádió és a televízió segítségével történik.
Sajtómufajok:
A médiamufajok közül a sajtó a legöregebb. A megjeleno sajtótermékeket sokféle szempont szerint tudjuk csoportosítani.
1. Megjelenésük szerint:
- napilapok
- hetilapok
- kéthetente
- havonta
- rendszertelenül, de évente legalább 2szer megjeleno újságok.
2. Megjelenés, terjesztés helye:
- országos
- határon túli
- helyi
- regionális
- intézményi
3. Tartalmuk szerint:
- politikai-közéleti
- szórakoztató
- vegyes lapok.
- célzott közönség szerinti csoportosítás adja meg a legtöbb típust, hiszen annyiféle felosztás létezik, ahányféle célzott közönség (életkor szerint, szakmai csoportoknak, helyi közösségnek, muvészeti, kritikai)
4. Nyelvük szerint:
- egynyelvuek
- két- vagy többnyelvuek.

Az újságírásban megkülönböztetünk tájékoztató (információs) és véleményközlo (publicisztikai) mufajokat.

A tájékoztató mufajcsoport legjellemzobb tagjai: a hír, az információ, a közlemény, a tudósítás, a riport és az interjú
A hír
Az újság egyik alapmufaja. A hír akkor jó, ha friss, közérdeku, fontos, és válaszol az alábbi 4 kérdésre: kivel vagy mivel, hol, mikor, mi történt vagy mi fog történni. Ez a kishír. Ha válaszol egy ötödik (miért?) és hatodik (hogyan?) kérdésre, akkor a kifejtett hír típusról beszélünk.
Fajtájuk:
A hírindítás szerint megkülönböztetünk
a dolgok közepébe vágó, in medias res, azaz kartácshír
távolról, valamilyen részlet felol közelíto, paródiahírt
megjelenhet címmel (címes hír) vagy cím nélkül
Az információ:
Az információ a hír alapja. Az információ hírláncok összessége, azaz több kisebb hírre bontható
A közlemény:
Valamilyen vállalat, szervezet, magánszemély fontos, közérdeku információt tartalmazó üzenet.
A tudósítás:
A hír rokona. A tudósításnak is felelnie kell a ki (mi), hol, mikor, mit, miért, hogyan kérdésekre. Pontosnak, tárgyilagosnak és tényszerunek kell lennie. A tudósítást készíto minden esetben a saját maga által látott, hallott, tapasztalt, átélt eseményrol ad tájékoztatást
A riport:
A riport abban rokon a tudósítással, hogy a riportíráskor is fontos az újságíró személyes jelenléte. De míg a tudósításban az újságíró inkább szemlélo, leíró, addig a riportban inkább elbeszélo, cselekvo résztvevo. A valóságban megtörtént eseményrol, cselekményrol tudósít, úgy hogy a résztvevoket is megszólaltatja. Legfontosabb jellemzoje, hogy cselekménye van. A jó riportból nem hiányozhat a helyzetrajz, a jellemfestés, a képzeloero és a személyes hang.
Témája sokféle lehet; egy esemény, egy táj, egy ember, embercsoport, szakma bemutatás, valamilyen ok kiderítése.
Három szerkezeti részbol áll:
Témát bemutató, az érdeklodést felkelto bevezetésbol
Közvetítést, oknyomozást és a párbeszédes részt tartalmazó leírásból
Valamint befejezésbol, ami lezárja a cselekményt (zárt befejezés) vagy további kérdések végiggondolására késztet (nyitott befejezés)
Az interjú:
Az újságíró kérdései segítségével, párbeszédes formában, a közönség számára érdekes információk hangzanak el. Az interjúban az újságíró közvetíto szerepet tölt be, kérdezo szerepe van.

A véleményközlo (publicisztikai) mufajok közé azokat a mufajokat soroljuk, amelyek a szerkesztok, újságírók, sot néha az olvasók gondolatait, véleményét közlik. A mufajok kiindulópontja többnyire a közvéleményt foglalkoztató információ. Ehhez a szerzo hozzáfuzi véleményét, szubjektív gondolatait, illetve elemzi, kiegészíti azt,
A cikk:
A cikk fogalmán a köznyelv minden olyan írást ért, amely az újságokban megjelenik. A sajtómufajok körében ez azonban külön mufaj, egy kever mufaj. A cikkekben összefonódik a korrekt, tényszeru közlés a cikkíró elemzésével, véleményével. A jó cikkben a tény- és véleményközlo részek egymásra épülnek, és kiegészítik egymást. A cikkeket sokszor színesítik különféle illusztrációk (fotók, ábrák, grafika)
A kommentár:
Hírek, információk megértését segíti elo azzal, hogy hozzájuk háttérmagyarázatot fuz. A hírben eloforduló, kevésbé ismert, vagy feledésbe merült eseményt, fogalmat magyaráz meg. Megjelenhet hírbe foglalva, de külön kis hírmagyarázat formájában is.
A glossza:
Rövid, tömör, szókimondó, ironikus, csattanóval záruló írás. Valamilyen kigúnyolható, pellengérre állítható valós jelenségbol indul ki, azt bírálja. A glossza személyes hangvételével, a stíluseszközök alkalmazásával az olvasó érzelmeire, humorérzékére kíván hatni.
Jegyzet:
Az életbol vett, hétköznapi esemény egy szálát ragadja meg, rövid, stíluseszközökben gazdag írás.
Hangvétele lehet komoly és humoros, lírai, drámai vagy ironikus írás. Az író célja, hogy hasson az olvasó érzelmeire, és gondolkodásra késztesse.
Nyílt levél:
Valamilyen közérdeku, a nyilvánosságra tartozó témáról levélformában egy ismert vagy fiktív személynek szól.
Olvasói levél:
Az olvasók véleményét, hozzászólásait, tanácskéro sorait tartalmazó írások. Az olvasói levelek többsége a lapban olvasottakkal kapcsolatban közölt véleményt, vagy valamilyen közérdeku dologról szólnak. Rövidítve, esetleg átdolgozva kerülnek a levelezési rovatba.
Kritika:
Valamilyen mualkotásról készült bemutató, értékelo írás. Tárgya lehet: irodalom, színházi, képzomuvészeti, zenei alkotás, tévé- rádiómusor vagy film. A kritika az egyszeru bemutatástól a tudományosan alátámasztott részletes bírálatig terjed. Mufajai: ismertetés, recenzió, bírálat, tanulmány, esszé, kis- és nagymonográfia.

Televíziós mufaj
A televízió az 1950-es évektol kezdve a hírközlés leghatékonyabb eszköze, vele az egész lakosság megszólítható.
Kiterjedése szerint lehet:
- világméretu
- országos
- határon túli
- regionális
- helyi
Muködteto alapján:
- állami
- helyi önkormányzati
- közszolgálati
- kereskedelmi
Musorok jellege szerint:
- egyprofilú
- többprofilú
Tv musorai:
- eloadások
- konzervmusorok
A televízió mufajai összetettek, a nyelvet sokszor felváltja, illetve kiegészíti a kép.
Néhány musortípus:
- hírmusorok
- dokumentummusorok
- rétegmusor
- reklám
- folytatásos teleregény
- tévéshow
- zene
- film
- közvetítések
Rádiós mufaj
Rádiótípusok
Terjesztés köre szerint:
- országos
- határon túli
- regionális
- helyi
Fenntartó szerint:
- közszolgálati (állami támogatásból és az elofizetok díjából muködo)
- kereskedelmi (magánerobol és reklámokból muködo)
- társadalmi, civil (egy kisebb közösség által muködtetett)
Musorok témaköre szerint:
- egyprofilú
- többprofilú
Többprofilú musortípus
- hír, információ, krónika, politikai jellegu
- hirdetés, reklám
- zenei musorok
- beszélgetos musorok
- tudományos, ismeretterjeszto musorok
- szórakoztató musorok
- sportmusorok
- szolgáltató musorok
A rádiós mufajokat 2 nagy csoportra osztjuk
- írott anyagot eloadó, megszólaltató mufajok, ennek alapja minden esetben írott szöveg (hír, jegyzet, glossza, levél)
- hangos anyagok, elsodleges mufajok, amelyek közvetlenül a rádió számára készülnek (interjú, tudósítás, riport, beszélgetés)

A rádióban a hang, a beszéd közvetíti az információt.

9. A magánhangzók és mássalhangzók rendszere

Nyelvünkben 39 fonéma és 40 betu van
A fonéma a nyelv legkisebb eleme, amely azonban csak jelentés megkülönbözteto szereppel bír.
Beszédhangjaink 2 nagy csoportba oszthatóak:
- magánhangzók
- mássalhangzók
1. Magánhangzók
A mgh képzésénél a tüdobol kifelé áramló levego megrezegteti a hangszalagokat, ekkor keletkezik a zönge (tiszta zenei hang), majd a szájüregbol akadály nélkül távozik a levego.
A magyar nyelvben 14 mgh van. Ezeket jellemezhetjük

Idotartalmuk szerint: lehetnek rövidek(a,e,ö,ü,i,o,u)
hosszúak (á,é,í,u,ú,ó,o)

A nyelv vízszintes irányú mozgása szerint: lehetnek magasak (e,é,i,í,ö,o,ü,u)
mélyek (a,á,o,ó,u,ú)

Ajakmuködés szerint: lehetnek ajakkerekítésesek (a,o,ó,ö,o,ü,u,u,ú)
ajakrésesek(á,e,é,i,í)

A magyar nyelv hangzási sajátosságai egyik legjellegzetesebb vonása a hangrend és az illeszkedés. A hangrend törvénye azt jelenti, hogy az egyszeru magyar szavakban a mgh-k elofordulása szabályhoz van kötve. Ezek szerint megkülönböztetünk:
mély hangrendu szavakat, amelyekben csak mély magánhangzók vannak (pl boldog, kapu) és magas hangrendu szavakat, melyekben csak magas magánhangzók vannak (pl ünnep,feleség) és vegyes hangrendu szavakat. Az összetett szavakban kötöttség nélkül fordulhatnak elo magas és mély mgh-k.

Az illeszkedés a hangrend fenntartását biztosító nyelvi muködés: olyan hangalakú toldalékot fuzünk a szóhoz, amellyel fenntartható az eredeti hangrend. Vegyes hangrendu szavakhoz az illeszkedés többféle lehet, magas hangrendu szavakhoz magas, mély hangrendu szavakhoz mély hangrendu toldalékot kapcsolunk.
Az illeszkedés azt teszi lehetové, hogy a magyar nyelvben a toldalékok nagy részének többféle hangalakja is van. Egy részének viszont csak egy alakja van.
A nyelv kerüli azokat a helyzeteket, amelyek a szavak folyamatos ejtésében zökkenot okoznak. Magánhangzó torlódásakor a kevésbé fontos mgh-k kiesnek. Pl. gazdaasszony helyett gazdasszony. A -halma, -háza, -falva utótagú helynevek -i melléknévképzos alakjából kiesik az -a,-e hang. Vagy -i végu szavak -i melléknévképzos alakjában csak egy darab -i betut írunk.


2, Mássalhangzók
A msh-k képzésének fo jellemvonása, hogy a kiáramló levego útjába a hangképzo szervek valamilyen akadályt állítanak, és az ezeken áttöro levego zajt kelt. Az msh-k egy része a hangszalagok muködésekor keletkezett zöngébol és az akadály keltette zajból alakul a száj- és orrüreg hangmódosító szerepével, más részükben az alaphang csak zörej. Minden hang létrejöttében több hangképzo szerv muködik közre.

Csoportosításuk:

Képzés helye szerint
 Ajakhang (b,v,p,f,m)
 Foghang (l,r,n,d,dz,dzs,t,cs,sz,s)
 Szájpadláshang (gy,g,ny,j,ly,k)
 Gégehang (h)

Hangszalagok muködése szerint:
 Zöngés (b,v,l,r,n,d,dz,dzs,z,zs,gy,g,ny,j,m
 Zöngétlen (p,f,t,cs,sz,s,ly,k,h)

Idotartalma szerint
A beszéd legfobb jellemzoje, hogy a hangokat nem elszigetelten, hanem összefüggo folyamat részeként mondjuk és halljuk. A hangképzo szervek állandó mozgásban vannak, s ez módosítja az egymás mellé kerülo hangok fiziológiai tulajdonságait. Ezt a jelenséget alkalmazkodásnak nevezzük.:

1. Igazodás:
Csak kiejtésben jelentkezik. A képzomozzanatot, amelyek a hang képzéséhez szükségesek, az elotte vagy utána álló msh miatt nem jönnek létre.

2. Hasonulás:
Ha a hangképzésben egymás mellé eltéro mássalhangzó kerül, akkor a fennálló ellentétet a nyelv azzal oldja, hogy egymáshoz hasonlóvá, vagy azonossá teszi a találkozó msh-kat.
A. Részleges hasonulás: Akkor jön létre ha két mássalhangzó közül az egyik hasonlóvá válik a másikhoz
a. Zöngésség szerint: a második hang zöngésíti vagy zöngétleníti az elotte álló hangot
- zöngésedés: tépdes - tébdes, oszbe - ozbe
- zöngétlenedés: dobtam - boptam, néztük - nésztük
b, Képzés helye szerinti hasonulás: itt egyetlen hang, az n képzésének helye változik meg, ha utána ajakhangú msh következik (színpad- szímpad, különben- külömben)
B.Teljes hasonlulás:
Teljes hasonulás akkor következik be ha két különbözo képzésu msh teljesen egynemuvé válik.
a, Írásban jelölt:
Írásban mindig jelöljük a -val -vel –vá -vé ragok hangjának teljes hasonulását az elotte lévo mássalhangzóhoz.
Ez, az mutató névmás ragos alakjai esetében a névmás z hangja hasonul a toldalék mássalhangzójához.
Az s, sz, z, dz végu igék felszólító módú alakjában és tárgyas ragozásában a -j teljesen hasonul.
b, Írásban jelöletlen:
Csak kiejtésben végbemeno. Az eredeti hang valamelyikének hosszú változatát ejtjük.

3. Összeolvadás:
Az összeolvadás két különbözo mássalhangzónak egy harmadik hosszú hanggá való átalakulása a két mássalhangzó kölcsönös átalakulása révén. Csak kiejtésben jelentkezik
(pl. épícc, szabadccság, kabáttya)
A. essezés: -t, -st, -szt végu igék felszólító módjában a rövid mgh-t követo msh és j hang hosszú ss vagy ssz hanggá olvad össze. Hat+j --> Hass
ezekben az alakokban írásban is jelöljük.
B. jésítés: -t, -d, -n hang és a j hang rendszerint hosszú tty, ggy, nny hangot eredményez
C. affrikáció: -t, -d, -ty, -gy és -sz, -s, -z hangok torlódásakor rendszerint hosszú zár-rés hang keletkezik. (kéccség, vaccság)

4. Mássalhangzó kiesés:
Ha a beszédben hérom különbözo msh kerül egymás mellé, akkor a beszédben is, írásban is kiesik a középso msh (Kacsintgat – kacsingat)
A szókezdo msh torlódás feloldásának a módja a magánhangzó betoldás. Pl. idegen szavaknál: sokla- iskola, brát- barát.

5. Mássalhangzó betoldás:
Két szomszédos magánhangzó között ejtünk egy hiátustölto j hangot. Dió, dijó

6. Rövidülés:
Akkor következik be, ha hosszú és rövid msh kerül közvetlen egymás mellé, ilyenkor a hosszú msh megrövidül a kiejtésben. Pl. mondd- mond, otthon-othon, jobbra-jobra
10. Szóalkotás módjai

A nyelv folyamatosan változik, amely egyrészt bovülést, másrészt szukülést jelent.

A, Szóképzés
A szóképzés során egy régebbi szó jelentését a hozzá illesztett képzo segítségével megváltoztatjuk, mind alak, mind jelentés tekintetében önálló új szó lesz. A régi szó az alapszó a keletkezett szó a képzett szó, vagy származékszó.
A szóképzés ösztönös szóalkotási eljárás.
Az alapszó lehet toszó, képzett szó és összetett szó is.
A képzo funkciója az új szavak alkotása:
A képzo közvetlenül a névszó után áll, megváltoztatja annak jelentését, s teljes ragozási sort indít el. A képzo megváltoztatja az alapszó szófaját, ezzel együtt mondatbeli szerepét. A képzok jellemzoje, hogy megturnek maguk mellett másik képzot is, jel és rag nem állhat elottük, csak utánuk. A képzo jelentése nem önálló, azt a jelentésmozzanatot értjük rajta, mellyel az alapszó jelentését megváltoztatja. A képzo jelentését úgy állapítjuk meg, hogy megvizsgáljuk az alapszó és a származékszó jelentése közötti különbséget.

Képzok csoportosítása:
I. Termékenységük szerint:
1. Produktív: olyan képzo, mellyel ma is alkotunk új szavakat. Pl -ik ->Tv-z-ik
2. Improduktív: olyan képzo, mellyel ma már nem alkotunk új szavakt. Pl. -ály, -ély -> akad-ály, enged-ély

II. Az alapszó és a származékszó szófaját figyelembe véve:
1. névszóból névszót képzo
2. névszóból igét képzo
3. igébol igét képzo
4. igébol névszót képzo

III. A képzok csoportosítása származékszó szerint.
1. Igébol igét képzo:
- Gyakorító képzo: megszakításokkal végzi a cselekvést -gat, -get, -ong, -öng, -g (PL. eszeget, írogat, hajlong, csattog)
- Mozzanatos képzo: Egy pillanatig tart a cselekvés -an, -en, -int, -ant, -ent, -ít, -odig, -edig, -ödig (Pl. csavarint, villan, gyullad)
- Muvelteto képzo: nem az alany végiz, hanem mással végezteti a cselekvést. -at, -et, -tat, -tet (Pl. olvastat. Feleltet)
- Szenvedo igeképzo: az alany elszenvedi a mástól kiinduló cselekvést -atik, -etik, -tatik, -tetik (pl adatik, kerestetik)
- Visszaható igeképzo: az alany önmaga végzi a cselekvést, s az vissza is hat rá. -kodik, -kedik, - ködik (Pl fésülködik, mosakodik)
- Ható igeképzo: elozo négy igefajtához járul -hat, -het (Pl olvastathat, csavarinthat, fésülködhet)

2. Névszóból igét képzo:
- Cselekvo igét képez:
- z (-az, -ez, -öz) (Pl. ellenez, sóz)
- l (-al, -el, - ol, -öl) (Pl. dobol, hegedül)
- Muvelteto igét képez:
- ít, -sít (Pl haragít, ásít)
- Visszaható igét képez:
- ul, -ül, -kodik, -kedik, -ködik (Pl. zöldül, tanul, katonáskodik)

3. Igébol névszót képzo:
-Fonévképzo :
-as,-es (Pl. verés, futás)
-mány, -mény (Pl. gyártmány, találmány)
-tyú, -tyu (Pl dugattyú)
-Fonévi igenév képzo:
-ni (pl sétálni)
-Melléknévképzo:
-ás, -ós (Pl. mulatós)
-Melléknévi igenevet képzo:
-folyamatos: -ó, -o
-befejezett: -t, -tt
-beálló: -andó, -endo
-Határozói igenevet képzo:
-va, -ve, -ván, -vén (Pl. futva, futván)

B. Szóösszetétel:
A szóösszetétel a szóalkotásnak az a módja, melynek során két szót egyetlen új szóvá kapcsolunk össze. Az így létrejött új szókészleti elem jelentése több vagy kevesebb vagy egészen más, mint az alkotóelemeké.
Ha az új szó elemei már magukban is összetett szavak, akkor többszörösen összetett szóról beszélünk. A szóösszetétel fokozatosan háttérbe szorította a képzést, a XIX. sz-tól figyelhetjük meg az összetett szavak számának jelentos növekedését. Ma is ez a legtermékenyebb szóalkotási mód.
Keletkezhetnek a mondaton belül: az egymás mellett eloforduló szavak jelentése lassan egységesül, s egyetlen új szóvá tapadnak össze. Pl drágako, jótáll, hétvége.
Keletkezhetnek mondaton kívül két szó tudatos összekapcsolásával.
A toldalékot általában az utótag veszi fel, de az úgynevezett lazaszerkezetu összetett szavak mindkét tagját toldalékolhatjuk : Ágas-bogas, égen-földön.

Az összetett szavak csoportosítása:

I. Szerves összetett szavak:

1. Alárendelo összetett szavak:
Két önálló szóból jön létre, az elotag az utótagnak alárendeltje

A. Alanyos összetett szavak:
Az elotag alanya az utótagnak, mindig jelöletlen.
Pl. napsütötte, páralepte, eszeveszett

B. Tárgyas összetett szavak:
Azt jelöli az elotag, amire az utótag irányul, vagy ennek a cselekvésnek a nyomán létrejött
- egy részük jelöletlen: favágó, hoszigetelo)
- kisebb részük jelölt: semmitmondó, idejétmúlt)

C. Határozós szóösszetétel:
Az elotag az utótag valamilyen körülményét jelöli.
- Jelöltek: földönfutó, napraforgó, százszorszép
- Jelöletlenek: földközel, munkaképes, zsebkés. Életvidám


D. Jelzos összetett szavak:
Az elotag az utótagnak minoségi, mennyiségi és birtokos jelzoje lehet. A minoség és mennyiség jelzo mindig jelöletlen.
- minoségjelzos: borospohár, gyorsvonat
- mennyiségjelzos: húszéves, sokszög, tízperc, négyhavi
- birtokos jelzos: jelölt: városháza, tojásfehérje
jelöletlen: házteto, citromhéj, iskolaudvar.

2. Mellérendelo összetett szavak
Tulajdonságuk, hogy különválasztva a modnatban ugyanazt a szerepet töltik be. Az elo és utótag egyenrangú.

Fajtái:
A. Kettozés:
Gyakori együttes elofordulással eggyé forrtak: már-már, egyszer-egyszer
- Figura etymologia (szótoismétléses, toldalékváltoztató): réges-régi, véges-végig.

B. Ikerítés:
A szót a saját módosított változatával kapcsoljuk össze Pl. gizgaz, irka-firka, mendemonda, icipici, csigabiga.
Sajátos, játékos hangulata színesíti a nyelvet, de nincs többletjelentésük az alapszóhoz viszonyítva.

C. Valódi mellérendelo szavak:
Két önálló szó összekapcsolódásával keletkezik, a két szó a mondatban ugyanazt a szerepet tölti be. Pl. eszik-iszik, ázik-fázik, hírnév, árvíz.
A két szóból álló szóösszetételu szavakat egybe írjuk. A három vagy annál több szóösszetételeket a 6. szótagig egybe, azután kötojellel írjuk. A négy szóból állóakat az 5. szótagig írjuk egybe.

II. Szervetlen összetett szavak:
A mondatban keletkeznek a tagok hosszan tartó összetapadásával. Tagjai között semmiféle értelmi, nyelvtani összefüggés nincs. Pl. hiszekegy, miatyánk, nemulass, egyszeregy, úgyis, mégis, dehogy.

B. Mozaikszavak
Idegen nyelvekbol vettük át. A mozaikszavak közé tartoznak a betuszók, a szóösszevonások és a kimondásra szánt írásbeli rövidítések. A mozaikszavak az eredeti tulajdonnév szavainak jellemzo betuibol létrejött szavak. Általában szervezetek, vállalatok, intézmények neveibol jönnek létre ilyen szavak. De keletkezhet mozaikszó köznévbol is (tv, tsz) A toldalék mindig kötojellel kapcsolódik.
Ezek lehetnek nemzetköziek: FIFA, ENSZ
Országosak: Fidesz, MÁV, Malév
Helyiek: hév, BKV
1.Betuszók
Több szóból álló nevek betuibol alakultak. A kezdobetuket egymásután mondjuk ki. Önálló szóként használjuk oket:
-A betuk után nem teszünk pontot
-a toldalékot kötojellel kapcsoljuk
-Nem változtathatjuk meg az alapszót
-A névelo és a toldalék a kimondott szóhoz igazodik.
2.Mozaik szavak:
Több szóból álló nevekhez rendszerint az elso szótagját vonjuk össze (Fidesz)
11. Egyszeru mondat részei, felépítése

A mondat a beszéd legkisebb egysége, minimális közlemény, amely a kommunikációs folyamatot egy közlésmozzanattal építi tovább. A szöveg láncszemnyi egysége, mivel csak a szövegben töltheti be szerepét, és azért mert a szövegben az elozményeket és következményeket kapcsolja össze. A közlésfolyamat minden mondatban kifejezodik a beszélonek a valósághoz való viszonya és a szándéka, hogy a hallgatóra beszédével valamilyen hatást tegyen.
A mondat nyelvi jelek egysége, amelyeket meghatározott nyelvtani szabályok szerint megszerkesztünk. Így lesz a mondatnak jelentése. A szórend megváltozása tartalmi változást okoz.
Mondatok csoportosítása:
I. Beszélo szándéka szerint és tartalom szerint:
1. Kijelento:
A beszélo ismereteit közli. Nyugodt, tárgyilagos hangvétel.
2. Óhajtó mondat:
A beszélo vágyát, kívánságát fejezi ki. A kívánság lehet potenciális (megvalósítható) és irreális (megvalósulhatatlan)
3. Felszólító mondat:
A beszélo akaratát fejezi ki. A felszólítás intenzitása alapján lehet: parancs, kérés, tanács, buzdítás
4. Kérdo mondat:
A beszélo tudásvágyának ad kifejezést, bizonytalan vagy hiányos ismereteket tartalmaz.
Lehet:
- eldöntendo: bizonytalanságot jelez, a hallgatótól várja a megerosítést
- kiegészíto kérdés: A beszélo tudása egy vonatkozásban hiányos, feltevése sincs, az ismeretek kiegészítését várja a hallgatótól.
5. Felkiáltó mondat:
A beszélo érzelmeit, indulatait fejezi ki. A mondat gyakran tartalmaz indulatszót, módosító szót, gyakran hiányos.

II. A mondat logikai minosége szerint lehet:
1. Állító mondat:
A mondatban nincs tagadószóval, tiltószóval módosított mondatrész.
2.Tagadó mondat:
A mondatot egy eldöntendo kérdo mondatra adott feltételként vagy válaszkánt fogjuk fel, amelyeket a nem tagadószó vezet be.
A tagadást szolgáló nyelvi elemeket (nincs, sincs, nem, ne, sem, se) az állítmányhoz, a hangsúlyos alanyhoz, tárgyhoz vagy határozóhoz kapcsoljuk.
Szerepelhet a mondatban tagadó névmás(soha, senki, semmi)

III. Szerkezet szerinti csoportosítás:
1. Tagolatlan mondat:
Nyelvtanilag nem elemezheto, nem tartalmaz mondatrészeket. De a kommunikációs folyamatát; tájékoztatás, kifejezés, felhívás, a tagolatlan mondat is betölti, mert az adott helyzetben kiegészítodik. Tagolatlan mondatok az indulatszavak, felelo mondatok, megszólítások, vezényszavak, felkiáltások, címek, feliratok.
2. Tagolt mondat:
A. Teljes:
A mondat legfontosabb részeit tartalmazó alany-állítmány, úgynevezett predaktív(hozzárendelo szerkezet,szintagma) szerkezet nyelvtanilag és szerkezetileg is kifejezett, megszerkesztett.
B. Hiányos:
A két fo mondatrész egyike, vagy mindketto hiányzik, de valamilyen tartalmas mondat része, amelynek segítségével a szövegösszefüggésben, a beszédszituációban érthetové válik.


A tagolt mondat lehet:
1. Egyszeru mondat:
Egyszeru gondolatot tartalmaz. Lehet:
- To mondat (csak alany és állítmányt)
- Bovített mondat (legalább egy bovítményt tartalmaz az A-n és Á-n kívül)
2. Összetett mondat:
Egynél több alany-állítmányi szerkezet van benne. Bonyolultabb valóságviszonyokat ábrázol. Egynél több egymással összefüggo tagmondat van benne.

Mondatrészek
1. Állítmány:
Az a mondatrész, amivel megállapítunk valamit. (szófaja:ige,névszó)
Fajtái:
- Igei állítmány
- Névszói állítmány (A fiú szakács)
- Névszói-igei állítmány egy névszó plusz a van, volt, lesz, múlik, marad ige (Én szakács vagyok)
2. Alany:
Az a mondatrész, akirol, vagy amirol megállapítunk valamit, az amire az állítmány megállapítása vonatkozik. (szófaja: fonév, fonévi igenév, ritkán fonévi névmás)
Fajtái:
- Határozott alany: Pontosan tudjuk kire, mire vonatkozik az állítmány.
- Határozatlan alany: Nem tudjuk, vagy nem akarjuk megnevezni az alanyt.
- Általános alany: Mindenre, mindenkire vonatkozik az állítmány (bárki, bármi, ember, világ)
3. Tárgy:
Az a mondatrész, amely kifejezi, hogy a cselekvés mire irányul, illetve mi az, ami a cselekvés eredményeképpen létrejött.
A tárgy alakja:
- ragos: -t
- ragtalan: ha fonévi igenév, birtokos személyjeles szó, visszaható névmás
Fajtái:
- Iránytárgy: Olyan dolog, vagy személy, amely a cselekvés megkezdése elott is létezett, amelyre a cselekvés irányul.
- Eredménytárgy: Azt a dolgot vagy személyt nevezi meg, amely a cselekvés eredményeképpen jön létre.
4. Határozók:
A határozó az a mondatrész, amely a cselekvésnek, történésnek, létezésnek, állapotnak, tulajdonságának, mennyiségének valamilyen körülményét, olykor a körülmény körülményét határozza meg.
Határozó alakjai
- névszóval
- névutós névszó
- ragtalan névszó -val fejezhetjük ki.
Fajtái:
- Helyhatározó
- Idohatározó
- Számhatározó
- Állapothatározó
- Társhatározó
- Eredet határozóhoz
- Eredményhatározó
- Módhatározó
- Eszközhatározó
- Okhatározó
- Célhatározó
- Állandó határozó
- Részeshatározó
- Hasonlító határozó
5. Jelzo:
Valamely dolog fogalmát kifejezo mondatrész. Megjeleníti az alaptagban kifejezett fogalomnak a minoségét, mennyiségét, birtokosát illetve utólag értelmezi.
Fajtái:
- Minoségjelzo
- Mennyiségjelzo
- Birtokos jelzo
- Értelmezo jelzo


12. Mellérendelo összetett mondat

Az összetett mondat bonyolultabb valóságviszonyokat ábrázol, mint az egyszeru mondat, ezért egynél több egymáshoz kapcsolódó kisebb tagmondat található benne. Ha kettonél több a tagmondat benne, akkor már többszörösen összetett mondat.
A mellérendelo mondat tagjai egyenrangúak. A tagmondatok között csak tartalmi összefüggés van, ezeket kötoszóval kapcsolhatjuk össze.
1. Kapcsolatos:
A kapcsolatok között egyszeru, természetes összefüggés van.
Fajtái:
- egyszeru kapcsolatos (és,s, még, is)
- hozzátoldó kapcsolatos (is-is, sem-sem)
- összefoglaló, megosztó kapcsolatos (hanem-is,egyrészt,másrészt)
- fokozó kapcsolatos (sot)
2. Ellentétes:
A második tagmondat megállapítása ellentétben áll azzal, amit az elso tagmondat tartalmaz.
Fajtái:
- szemben álló ellentét (pedig, ellenben,azonban)
- kizáró ellentét (nem-hanem)
- megszólító ellentét (de, ámde, mégis, csakhogy)
3. Választó:
A tagmondatok különféle lehetoségeket tartalmaznak, ezek között választani lehet, vagy kell.
Fajtái:
- kirekeszto (vagy-vagy)
- megengedo (akár-akár, vagy-vagy)
4. Következteto:
A második tagmondat az elso tagban foglaltak okozatát, következményeit tartalmazza
(hát, tehát, ezért, ennél fogva)
5. Magyarázó:
A második tagmondat az elso tagmondatban foglaltak magyarázatát fejezi ki.
Fajtái:
- egyszeru (ugyanis)
- akadó magyarázó (hiszen)
- kifejezo és helyreigazító (tudniillik, azaz, vagyis)
13. Alárendelo összetett mondat

Az összetett mondat bonyolultabb valóságviszonyokat ábrázol, mint az egyszeru mondat, ezért egynél több egymáshoz kapcsolódó kisebb tagmondat található benne. Ha kettonél több a tagmondat benne, akkor már többszörösen összetett mondat.
Az alárendelo összetett mondat tag mondatai között tartalmi és grammatikai kapcsolat van.
Az alárendeltség azt jelenti, hogy a mellékmondat a fo mondat valamely hiányzó mondatrészét fejezi ki egész mondat formájában.
Az igei állítmányt kivéve minden mondatrész kifejezheto mellékmondattal.
1. Állítmány mellékmondat
A fo mondat állítmányát fejezi ki mellékmondat formájában. (Fm, utalószó: az, olyan, akkora, annyi – MM, kötoszó: mint, mintha, hogy)
2. Alanyi mellékmondat:
A fomondat alanyát fejezi ki egész mondat formájában.(az, csak, azért – hogy)
3. Tárgyi:
A fo mondat igei állítmányához, esetleg más igével kifejezett mondatrészhez kapcsolódó, annak alárendelt trágyát fejti ki egész mondat formájában. (azt, olyat, akkorát – hogy)
4. Határozói:
A fomondat állítmányához vagy valamelyik más mondatrészhez kapcsolódó határozót fejti ki.
5. Jelzoi mellékmondat:
A fomondat valamely névszóval kifejezett mondatrésznek jelzojét fejezi ki egész mondat formájában.
14. A szöveg összetartó ero (kohézió)

A nyelv és a beszéd legnagyobb egysége. A mondatnál nagyobb, magasabb szintu nyelvi egység, egymással összefüggo mondatok sorából álló szerkesztett egész.
Tartalom szempontjából a teljesség, megformáltság szempontjából pedig a kerekség, lezártság érzetét kell keltenie. Szerkezetileg kisebb egységekre tagolódik: fejezetekre, bekezdésekre, bevezetésre, tárgyalásra, befejezésre és mondatokra.
Szerkezettípusa szerint lehet:
1. Lineáris: idobeliségre, térbeliségre vagy logikai menetre épülo
2. Párhuzamos szerkesztésu: 2 vagy több szálon halad a szerkesztés
3. Ellentétes: legtöbbször élo szövegben használják, ugyanarról a dologról elmondja a jó és rossz véleményt is.
4. Keretes szerkezet: a szöveg eleje és vég keretbe foglalja a történetet
5. Mozaikszeru szerkesztés: Modern, egymástól független, nem feltétlen összekapcsolódó szövegrészek, filmek, filmkockák váltják egymást.
6. Képzettársítás vagy asszociatív szerkesztés
Az egységeket a megszerkesztettség és beszerkesztettség jellemzi. A szöveg a mondatok véletlen halmazától az összetartó ero különbözteti meg: ez a szövegkohézió, vagy szövegösszetartó ero. A szöveg megformálását két alapveto tényezo befolyásolja. Mindkét tényezo átalakítja, új jelentéssel gazdagítja az elsodleges, szövegszeru jelentést.

1. Szövegösszefüggés(kontextus): Nyelvi környezet, az összefüggések, körülmények együttese.
2. Beszédhelyzet(szituáció):Aktuális konkrét helyzet (hely, ido, szándék, partner stb.)

A szövegkohézió fajtái:
1.Lineáris kohézió:
Nyelvtani kapcsolóelemek, melyek a szavak, mondatok közötti nyelvtani összefüggést biztosítják.
Eszközei: kötoszó, rámutató szó, egyeztetés, toldalékok, hiányos mondatok, határozott névelo használata, szórend, mondatrend.
2.Globális kohézió:
A mondatok közötti tartalmi, jelentés szintu összefüggést biztosítják.
Eszközei: ismétlodo szószerkezet, utalószó, névmások, cím, kulcsszók, tárgyak, szereplok ismétlodo elofordulása.
3. Téma- Réma (ismert rész-új információ)
Az ismert és az új információk arányát a kommunikáció tényezoi és funkciói szabják meg.
- beszédtempó szerepe: Az ismert részt gyorsabban az ismeretlent lassabban mondjuk
- Szórend: az új, fontos hírértékkel rendelkezo részt az állítmány elé helyezzük, a tagmondatok sorrendjét is meghatározza.

Szövegnek tekinthetünk minden formába öntött megnyilatkozást, amely tartalmilag a teljesség, megformáltságban a kerekség, lezártság érzetét kelti. Terjedelme és megformáltsága a beszélo mondanivalójához és a közlés céljához, szerepéhez (tájékoztatás, kifejezés, felhívás) igazodik, lehet rögtönzött, mindennapi szöveg (pl. párbeszéd), de lehet igényesen megszerkesztett mu (pl. önéletrajz, dolgozat, értekezés) is. A szöveg a kommunikációs folyamat része, egymáshoz kapcsolódó mondatok láncolata, mondatai tartalmilag és szerkezetileg is egységet alkotnak. Az egység megteremtését a szövegösszetartó ero, vagyis a kohézió biztosítja.
A kohéziót a szövegösszefüggés három síkja adja: a nyelvtani, a jelentésbeli és a nyelven kívüli (a szituációhoz kapcsolódó) elemek. A szövegösszetartó ero hatósugara kétféle lehet. A globális kohézió a szöveg egészének vagy nagyobb részének átfogó egységbefoglalását valósítja meg jelentésbeli (tartalmi) elemekkel. A lineáris kohézió pedig a kisebb szövegelemek belso összefüggését, a szövegben való folyamatos elorehaladást segíti grammatikai (nyelvtani) kapcsolóelemekkel.

A kohézió nyelvtani kapcsolóelemei:

1. határozott névelok: pontosan utal a már elobb megnevezett dologra, jelenségre, fogalomra.

2. kötoszavak: a tagmondatok egymáshoz való viszonyításával a mondatot a szövegbe kapcsolják.

3. névmások: más szavakat helyettesít, elvont jelentése van, csak a szövegkörnyezetben kapja meg aktuális jelentését, helyettesíto, tömöríto forma, segítségével elkerülhetjük a szóismétlést. A névmások (kötõszók, utalószók, határozószók) lehetnek:

a. visszautalók (anafora): az, olyan („mélyek”)

b. eloreutalók (katafora): ez, ilyen („magasak”)

c. kiutalók: ide (utal a kontextusra)

4. ragok és jelek rendszere: mondattá fuzik a szavakat, meghatározzák a szavak mondatbeli szerepét és jelentését

5. a határozószók és névutók szintén utaló és viszonyító feladatot látnak el.

6. szórend és mondatfonetika: a szórenddel és a hangsúllyal kiemelhetünk valamit.

7. téma-réma: minden mondatban arányosan jelenik meg. Ami az egyik mondatban új elem (réma), az a következo mondatban már ismert részként (téma) jelentkezik. Mindig az új elem kap nagyobb hangsúlyt.
pl.: Hívj fel (r) szombaton! Bármikor (r) hívhatsz, otthon (t) leszek.

A kohézió jelentésszintu kapcsolóelemei:

1. szó- és szószerkezet ismétlés: jelenthet tartalmi megerosítést, de hangulati ábrázolásmód is (pl. versek refrénje), [részleges ismétlés, változat, párhuzam, ellentét]

2. rokonértelmuség: az egyhangúság elkerülése miatt, esetleg fokozás céljából

3. nemfogalom-fajfogalom: a nemfogalommal bármikor visszautalhatunk a fajfogalomra, pl.: élolény>állat>madár>cinege.

4. felsorolás: rész-egész viszonyon alapul, a halmaz elemeit sorolom fel.

5. magyarázó-kiegészíto következtetések: akár el is maradhatnának a szövegbol, zárójelek, gondolatjelek vagy vesszok közé helyezzük a szövegben.

A jelentésszintu kapcsolóelemek a szöveg makroszerkezete felé mutatnak, segítségükkel illesztjük be a szövegbe a mikroszerkezetet (vagyis a bekezdéseket) a szövegbe.
A szöveg kifejtése közben kétféle módszer közül választhatunk. Haladhatunk az általános eset felol a konkrét példáig (dedukció) vagy általánosíthatjuk a konkrétumot (indukció).

A cím is fontos a globális kohézió szempontjából. A címet a barokktól kezdve ismerjük, de a XIX. századtól kap kiemelt szerepet. A szöveg egészére vonatkozik, a szöveg minden részét (bekezdését, mondatát, szavát) a cím tükrében olvassuk. Lehet témajelölo, reklámcím, szójátékos, vagy szólást, közmondást felidézo attól függoen, hogy a szerzonek mi a szándéka. A címeket csoportosíthatjuk nyelvtani sajátosságaik szerint is. Ennek megfeleloen a cím lehet teljes vagy hiányos mondat, szószerkezet vagy egyetlen szó.




15. A szöveg szóban és írásban

Minden olyan írásbeli és szóbeli megnyilatkozást az érvelo típusú szövegek közé sorolunk, amelyet nem magáncéllal alkottak, hanem kisebb-nagyobb nyilvánosának szántak. Az ilyen szövegeket tudatos, gondos szerkesztés világos, arányos, elorehaladó szerkezet jellemzi, jól követhetoek és érdeklodést keltoek. Szerkesztésükkor erosebb tagolást kell alkalmazni. A könnyebb érthetoség kedvéért gyakoribb vissza és eloreutalás, illetve ismétlés szükséges.
16. A nyilvános beszéd, közszereplés kritériumai, retorika



17. Az érvelés, érvelés beszédhelyzete

Hétköznapi életünkben is gyakran elofordul, hogy befolyásolni próbálunk másokat, illetve, hogy mások próbálnak bennünket befolyásolni. A meggyozés a befolyásolási szituációk jellegzetes típusát alkotja. Lionel Bellenger szerint a meggyozés vagy rábeszélés nem más, mint „a partner vagy a hallgató befolyásolása, elmozdítása eredeti gondolataihoz, szándékaihoz, ismereteihez képest". A meggyozés tehát azt a szándékot jelöli, hogy „el akarjuk érni a partnerünknél, hogy megértse, elfogadja, jónak tartsa az elgondolásunkat, olyannyira, hogy ennek eredményeként melléje álljon, sot, ha szükséges, ezután képviselje is".
Ha a célunk, hogy elfogadtassuk véleményünket, akkor a másik meggyozésére érdekében érveket használunk, tehát érvelünk. Az érv olyan megállapítás vagy körülmény, amellyel véleményünk igazságát bizonyítjuk.
Akkor tudunk valami mellett meggyozoen érvelni, ha többféle oldalról vizsgáljuk meg ugyanazt a dolgot.
Az érvelo szöveg felépítése:

Bevezetés:
Általában az érzelmektre hat. Célja, hogy megnyerje a hallgatóság jóindulatát
Az háromtagú érv felépítése:
Tétel: ez a legfontosabb része az érvnek, vagyis az a megállapítás, amely valamilyen következtetést fogalmaz meg.
Bizonyíték: a tétel elozményét, magyarázatát tartalmazza.
Összeköto elem: a bizonyítékot és a tételt összeköto logikai láncszem.

Ha az összeköto elem magától értetodo, a hallgatóság ismeri, akkor felesleges megfogalmazni, elegendo a kéttagú, rövidített érv.

Érvek fajtái:
Meghatározásból levezetett érv
Ha a véleményünkrol akarjuk meggyozni a hallgatóságot, pontosan körülhatárolt fogalmakat kell használnunk. A jó meghatározás követelménye, hogy a fogalom és a meghatározás fölcserélheto legyen egymással, anélkül, hogy ez félreértést okozna.
A meghatározás általában két lényeges elemet tartalmaz:
- besoroljuk a kérdéses fogalmat, dolgot egy fölérendelt osztályba.
- megnevezzük azokat az eltéro jegyeket, amelyek megkülönböztetik a meghatározott dolgot az osztály többi tagjától.

Ok-okozati összefüggésbol származó érv
Kezdhetjük az érvelést az okok részletes feltárásával is, és ekkor csak a végén fogalmazzuk meg az okok következményeként az állításunkat.

Körülményekbol levezetett érv
Ezt használva a körülményeket hibáztatjuk. Ebben a fajta érvelésben nagy hangsúly esik körülmények részletes leírására. A bírósági védobeszédekben is gyakran magyarázzák a bunös tettét szomorú gyermekkorával, reménytelen helyzetével, nehéz életkörülményeivel.

Összehasonlításon alapuló érv
Hatásos érv, amely valamilyen összehasonlítást használ fel egy tétel bizonyítására. Összehasonlítás céljára alkalmazhatunk hasonlatot, vagy metaforát. Ennél a típusú érvnél azt kell elozetesen végiggondolni, hogy valóban fennáll-e a hasonlóság a két párhuzamba állított dolog között.


Ellentéten alapuló érv
Pl. ha azt akarjuk bizonyítani, hogy vidámnak lenni jó, sot egészséges, akkor elegendo bizonyítani az ellenkezojét.

Általános- egyes elvén alapuló érv
Itt az általánosra hivatkozunk, ezzel megmagyarázzuk valamelyik cselekedetünket.(Ha az emberek szoktak általában köszönni, akkor udvariatlanság, ha valaki nem köszön.)

Valószínuségen alapuló érv
Itt a valószínuségre hivatkozunk. (ha egy vékony testalkatú hölgyet megvádolnak azzal, hogy eltulajdonított egy nagy méreto, súlyos tárgyat, akkor elegendo rámutatni arra, hogy egy ilyen fizikai adottságokkal rendelkezo hölgy valószínuleg meg sem tudná mozdítani azt a tárgyat).
A valószínuségen alapuló érv alapja egy olyan megfigyelés, tapasztalat, megállapítás, amelyet a többség igaznak vél és elfogad.


Bizonyítékokból származtatott érv
Állításunk igazságának alátámasztására bizonyítékul fölhasználhatunk: tényeket, statisztikai adatokat, kutatási eredményeket, összegzo értékeléseket, jelentéseket vagy tekintélyre való hivatkozást.

Érvek elrendezése
Az érvek megfogalmazása után fel kell építeni a meggyozo és hatásos érvrendszert. Célszeru kiválogatni az eros és a gyenge érveket. Megszerkeszthetjük beszédünket úgy, hogy az eros érv köré csoportosítjuk a gyengébb érveket. Máskor fokozatosan építjük fel: gyenge érvekkel kezdjük, és a végére hagyjuk a legerosebb érvet. Ez a fokozásos érvelés. Lejtéses érvelés, amikor a gyenge érveket hagyjuk a végére.

Érvelés módszerei
Indukció:
Az érvelés egyikformája, ha egyedi esetekbol, tényekbol indulunk ki, és ebbol vonjuk le az általános következtetést, azaz az egyestol jutunk el az általánosig.

Dedukció:
Az érvelés másik módszerével eloször egy általános tételt fogalmazunk meg, majd ebbol következtetéseket vonunk le egyedi esetekre vonatkozóan, tehát az általánostól haladunk az egyes felé.

Cáfolat
A meggyozo érvelés nélkülözhetetlen része a cáfolat, vagyis másik fél véleményének a tagadása megfelelo bizonyítékokkal alátámasztva. Ehhez meg kell érteni a másik véleményét. Nem a másik személyével kell vitatkoznunk, hanem a véleményével. Kerülnünk kell a személyeskedést. A bírálatban rákérdezhetünk a másik fél kiinduló tételeire, hogy valóban megbízhatóak-e a forrásai, mennyire egyoldalú a megközelítés. Kiemelhetjük, ha nincsenek a fogalmak pontosan meghatározva, vagy nem elég világosak a következtetések s a feltételezések.

Az érvelésben is felhasználhatjuk a szónoki beszéd klasszikus fogásait:

• logosz: az észre, logikára ható (kicsit száraz, eroszakos mód)
• ethosz: erkölcsi érzékekre ható, becsület, tisztesség, kötelesség
• pátosz: érzelmekre ható (a leghatásosabb)


18. A képszeruség stíluseszközei

A szépirodalom nyelve a köznyelv szavait használja, de egyéni szó- és mondatszerkesztés jellemzi. Mélyebb, surítettebb, eredetibb tartalom jellemzi. A konnotációnak (többletjelentés) fokozott szerepe van. Gyakran többrétegu a többletjelentés. A muvész olykor tudatosan tér el a nyelvi normától (megszokott szabálytól). A muvészi nyelvhasználat két alapveto törekvése: a képszeruség, illetve feszültség keltés és az oldás. A nyelv nem ismert elemeinek használata általános, összekapcsolódásuk egyedi.
Metafora:
A metafora (görög só, jelentése névátvitel) egy fogalmi és egy képi jel egymásra vonatkoztatását feltételezi, valamilyen közös tulajdonságon vagy hasonlóságon alapuló szemléltetést, láttatást jelent (összevont hasonlat). Hatása a fogalmi és képi sík jelentésén alapszik. A két elem jelentése öszevillan, egymásba játszik: azonosul, de különbözik is.
Fajtái:
- Egytagú metafora: csak az azonosított van jelen: „A szemközti hegyoldal fenyvesében halálos sárgán égtek a nyírfák” (Kányai Sándor: Elvész a nyom)
- Teljes metafora: mindkét tag jelen van „Országok rongya, könyvtár a neved” (Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban)


Megszemélyesítés:
Olyan metafora - vagyis átvitelen alapuló szókép-, melyben két dolgot hozunk egymással kapcsolatba, s közülük az egyik elvont fogalom, jelenség vagy tárgy, a másik pedig valamilyen élolény, ember, állat vagy képzeletbeli lény, s az utóbbi tulajdonságait visszük át az elobbire.

Hasonlat:
A hasonlat olyan költoi kép, mely hasonló a metaforához, de nem azonosít, csak hasonlít. Valamely közös sajátosság kiemelésével vagy hangulati hasonlóság alapján kapcsolja össze a fogalmi és kép sík elemeit.
Nyelvtani megjelenése: összetett mondat (mint kötoszóval), ill. egyszeru mondat (-ként raggal, gyanánt névutóval)


Metonímia:
A metonímiában (görögszó, jelentése névcsere) a fogalmi és képi sík összekapcsolása nem hasonlóságon, hanem a fogalmak érintkezésén alapul. Az érintkezés lehet: térbeli, idobeli, anyagbeli, ok-okozati kapcsolat, illetve rész-egész, vagy faj felcserélése. E két utóbbi a szinekdokhé (veleérzés), a metonímia alfaja.

Szinesztézia:
A szinesztézia (görög szó, jelentése összeérzés) hangulati hasonlóságon alapuló költoi kép. Különbözo, de egyszerre ható érzéki benyomásokat-látás, hallás, tapintás, szaglás, ízlelés-hasonlóságukban és egyidejuségükben ragadja meg.

Az elemi képek és alakzatok kombinációja. Leggyakrabban egy-egy metaforára épül, ezt fejti-bontja ki, esetleg újabb metaforába hajlik át. A kép feszültségét, és így a kép hatását a síkváltások surusége, illetve a valóságsíkok közötti távolság adja.

Allegória:
Az allegória görög szó, jelentése képletes beszéd. Régen elvont erkölcsi fogalmak emberként való megjelenítésre használták (pl. Huség, Remény), különösen a középkor, barokk és rokokó stílus kedvelte. Ma egy gondolatsor vagy teljes muvön végigvitt képsort nevezünk allegóriának, többnyire több mozzanaton keresztül kifejtett metafora

Szimbólum:
A szimbólum görög szó, jelentése jelkép. Valamilyen gondolati tartalom (eszme, érzés, fogalom) érzékelheto jele. Az osi idoktol él a mesékben, mítoszokban, népköltészeti alkotásokban. De mindennapi életükben, illetve a nyelvben s vannak szimbólumok: pl. egyes tárgyak eleve szimbólum értékuek (pl. gyuru, korona), de egyes színeknek is szimbolikus jelentoségük van, mely az idok során hozzájuk tapadt (pl. vörös, fekete). A szimbólum alapja egyszeru képi eszköz, azaz lehet metafora (színek szimbolikája), vagy metonímia (lánc, kard). A 19- század utolsó harmadában a szimbólumok használata önálló stílusirányzattá is vált, ez a szimbolizmus.
Olyan allegória, aminek jelentését a költo nem oldja fel.


19 A társalgási stílus

A társalgási stílus a kötetlen társas életben használt tipikus nyelvi formák használata. Igen szoros kapcsolata van minden más stílusréteggel. Legfobb stílusjegyei a kötetlenség, a közvetlenség, a természetesség, bizonyos esetekben a könnyedség és a fordulatosság. Viszonylag kötetlen, hiszen a beszélo személyiségének kifejezésére igen sok lehetoség van. Azonban vannak kötöttségei is. Ilyenek a hagyomány, az illem, a beszélo és a hallgató viszonya, a téma és a helyszín.
Mufajai igen sokfélék: szóban a párbeszéd (dialógus), elbeszélés (monológ); írásban a magánlevél, és a nem szépirodalmi napló. Azonban a beszédhelyzettol, a beszélgetésben résztvevok igényétol, a témától, a szabályozottság mértékétol függoen, egymástól nagyon eltéro változata lehetséges. E stílusrétegben nagy az eltérés stílusszintek között. Hisz a szellemes, tudatosan formált, muvelt beszélgetés; a kész elemekbol építkezo, jellegtelen néhány szavas párbeszéd és a mindennapi érintkezés igénytelen, sot durva szóváltása egyaránt társalgás.
Szövegformálását meghatározza a beszélok ismeros volta, ezért gyakran elég a minimális közlés, mert a közös eloismeret kiegészíti a verbális közlést. Gyakoriak a hiányos, sot tagolatlan mondatok. A szövegek általában laza szerkezetuek. A modalitás változatossága jellemzi. Az éloszóbeli társalgásban fontos tényezok a nyelv zenei eszközei, a szórend, sot a metakommunikáció (gesztusok, mimika, testtartás) is.

Nyelvi megformáltsága
Szóban:
- Szóhasználatát a szókészlet gazdagsága, árnyaltsága, egyéni színezete jellemzi.
- A társalgási stílusban beszélo ember gyakran használ szervetlen mondatrészeket (módosítószók) illetve töltelékszavakat
- A szórend olykor hibás, ami a gyors gondolkodást tükrözi.
- Gyakori az egyéni nyelvi lelemény, akár a nyelvhelyesség kárára.
- Kedveli a közhelyeket (Ez van, ezt kell szeretni) és a divatszavakat (állati, tök jó)
- A nyelv zenei eszközei fokozottan érvényesülnek (hangsúly, hangszín, hanglejtés, tempó, szünet)
- A nonverbális kommunikációnak óriási szerepe van, gyakran többet mond, mint a szavakkal kifejezett tartalom.
- Mondatai szerkesztettségében és modalitásában egyaránt változatosságot kívánnak (pl hiányos, tagolatlan, felkiáltó, óhajtó, kérdo, összetett mondatok használata).
- Mufajai pl. párbeszéd vagy elbeszélés.

Írásban:
- Itt is érvényesül a közvetlen, egyéni szín, a természetesség. Gyakorlatilag egy élo beszélgetés imitálását jelenti írásban.
- A nyelv zenei eszközeinek megfelelo írásjeleket hangsúlyosabban használjuk, mint más stílusrétegeknél. Jellemzo lehet az egyéni jelek alkalmazása.
- Kevesebb szerkesztetlen (pl. hiányos, tagolatlan) mondatot használunk, mint szóban.
- A kötöttségek itt is érvényesülnek, akár egy személyes találkozáskor (pl. levélben is fontos a megszólítás, a hangnem, az elköszönés).
- Mufajai pl. a napló és a magánlevél (a hagyományos magánlevél vagy e-mail is idetartozik).

A magánlevél a társalgási stílus írott formája. A közvetett kapcsolatteremtés eszköze. A levél egyoldalú kommunikáció, egy ember gondolatainak, érzéseinek kifejtése. Ugyanakkor a legtöbb levélíró igyekszik bevonni beszélgetotársát is a párbeszédbe. Jellemzoi:
• kötetlen mondathasználat
• egyéni szókincs
• a szövegfajták keverednek benne (elbeszélés, leírás)
• vannak azonban kötöttségei is: megszólítás, hármas tagolás, lezárás, aláírás, keltezés.

A napló az álélt napi események, tények írásbeli feljegyzése. Általában napról napra készül így szerkesztése idorendet követ. Mivel a szerzo az ot érinto, vele kapcsolatos eseményeket érinti hangneme közvetlen, világlátása szubjektív


A társalgási stílus mai sajátosságai:

• csökkent a stílusbeli különbség az egyes társadalmi osztályok között
• kötetlenebbé vált
• a szerkesztési pongyolaság és a divatszavak elterjedése vált általánossá (király)
• gyakori a töltelékszavak használata, és a nyelvhelyességi hibák ejtése (izé, ooo)
• a közhelyek alkalmazása a beszélgetés kiüresedését jelzi, szókincshiányra utal

A társalgás létrejöttének alapfeltétele a kapcsolatteremtés. Ezt egy köszönéssel indíthatjuk el, melynek háromféle formáját különböztetjük meg:

• hagyományos (pl.: Szia!)
• megszólításos (pl.: Kezét csókolom!)
• köszönést helyettesíto álkérdés (pl.: Hogy vagy? Rég láttalak.)








20. Tudományos és szakmai stílus jegyei

A stílus eredetileg íróvesszot jelentett, amelynek éles végével írtak a viasztáblára tompa végével javították az írást. Horatius azt javasolja az íróknak, hogy minél gyakrabban fordítsák meg a stílust javítás céljából. Így vált a stílus megfordítása a gondos fogalmazással egyenértékuvé. Mai jelentése: gondolataink, érzéseink, szándékaink nyelvi eszközökkel való kifejezési módja. Minden ember (muveltségtol, szókincsétol, egyéniségétol, pillanatnyi hangulatától, lelkiállapotától függoen) másképpen használja fel a nyelvi eszközöket, tehát más a stílusa. A tudományos élet kommunikációja a tudományos stílus közegében zajlik.

A tudományos vagy szakmai stílusréteg megformáltsága jellemzo minden olyan szövegre, amely egy tudomány-, vagy szakterület, szakma kutatásairól, kísérleteirol, felhalmozott ismeretanyagáról közöl információt akár írásban, akár szóban teszi ezt, valamint akár az avatottak (a szakmai vagy tudományterület képviseloi), akár az avatatlan, érdeklodo-befogadó közönség számára készült. A címzettek szerint elkülönítjük a tudományban, szakmában jártas és az avatatlan, a szakma iránt érdeklodo olvasóközönséget illetve hallgatóságot. Mindkét rétegnek szóló tudományos szövegnek vannak írott és szóbeli változatai egyaránt.

A tudományos és szakmai stílus kommunikációs tényezoi
A kommunikáció tényezoi közül a tudományos stílusban a legnagyobb szerepe a valóságnak van, a valóságról adott képnek pontosnak, egyértelmunek és árnyaltnak kell lennie. A feladó szándéka elsosorban a megértetés. A kontextus –alkalmi szövegösszefüggés- nem módosíthatja a szavak jelentését, amit a szakszavak használata elosegít.

A tudományos és szakmai stílus nyelvi sajátosságai
- A tudományos és szakmai szövegek –többi stílusréteghez hasonlóan- ugyancsak az igényes köznyelvre épülnek, e mellett az illeto szakma vagy tudományág szakszavait és szakkifejezéseit használják. Egy-egy szakma vagy tudományterület szakszókincsét terminológiának nevezzük, ennek megfeleloen beszélhetünk pl. a kohászat vagy az agysebészet terminológiájáról. A szakma minden képviseloje számára ugyanazt a jelentést idézik fel a terminológiai kifejezések, az ismeretterjeszto szövegekben azonban az elso eloforduláskor ezeket meg kell magyarázni az avatatlanok számára. Szóhasználatára a semlegesség jellemzo, kerülnie kell az expresszív (érzelemkifejezo) stílust.
- A változatosság és szemléletesség a tudományos szövegekben elengedhetetlen, az ismeretterjeszto írásokban az élvezetes, érdekes, helyenként színes, képszeru stílus is követelmény. Megengedettek a képszeru kifejezések, óvakodni kell azonban a képzavartól, mert az hátráltatja a megértést.
- A tudományos szövegek legfobb stíluskövetelménye a világosság, egyértelmuség, azaz minden felhasznált nyelvi elemnek meg kell felelnie a kifejezendo gondolatoknak. Sem többet, sem kevesebbet nem mondhat a szükségesnél és az elégségesnél. A tudományos, vagy szakmai szövegnek tehát világosnak, gazdaságosnak, egyértelmunek, ugyanakkor árnyaltnak, részletezonek kell lennie. (utóbbinak különösen az ismeretterjeszto változatokban). Az egyenes vonalú megértés útjába nem szabad akadályokat gördíteni, ha mégis szükséges a kitérés, akkor ezt jelezni kell az írásban és szóban egyaránt.
- Szerkezetileg többnyire teljes mondatokat használ, azaz pontosan meg kell neveznie az alanyt és állítmányt. Kerüli a hiányos és tagolatlan mondatokat, hiszen azoknak a jelentését a kontextus befolyásolja, ami itt megengedhetetlen a pontos, egyértelmu kifejezéshez. Gyakoriak a következteto és magyarázó összetett mondatok. A tudományos stílus kedveli az alárendeléseket, olykor többszörösen alárendelo szerkezeteket használ.
- Modalitásában elsosorban a kijelento mondatok dominálnak, hiszen a szövegek alapveto kommunikációs funkciója a tájékoztatás, a tényközlés.
- A tudományos és szakmai stílus megköveteli a gondos szerkesztést. Ez hangsúlyozottabb szövegtagolást jelent, akár fejezetekre bontással, alcímekkel, számozással. Gyakran használ elore- és visszautalásokat, logikai érveléseket (az indukció és a dedukció segítségével) a könnyebb követhetoség érdekében.


Stiahnuté z www.antiskola.sk


Véleménycsere

Légy az első, aki hozzászól!