LEGNAGYOBB TANANYAG ADATBÁZIS
MAGYARORSZÁGON

Dokument keresése a további nyelveken: SK CZ HU

Összes beszámoló: (5713)

Belépés Belépés Regisztráció
Töltse fel munkáját

A SZOCIOLINGVISZTIKA FOGALMA, TÁRGYA, JELLEMZŐI

Küldje el ismerősének Letölteni Hiba jelentése Légy az első, aki hozzászól!

Kategória:Egyéb

Szerző: antiskola@antiskola.eu

Szavak száma:6078

Karakterek száma:43,040

Nyelv:Magyar nyelv

Oldalszám (A4):23.91

Megtekintések / letöltések száma:12520 / 81

Méret:48.41 kB

NYELVHASZNÁLAT ÉS TÁRSADALOM KAPCSOLATA
A nyelv társadalmisága számunkra mindennapi tény. Ezt PÉNTEK JÁNOS így fogalmazta meg: „A nyelv társadalmisága éppoly természetes, mint a társadalom nyelvisége.” Nyelvisé-günket tehát a társadalmiságunk szabja meg. A nyelvhasználatot nyelven kívüli tényezok irá-nyítják, a társadalmak ezek szerint tagolódnak, bomlanak csoportokra. A csoportszervezodés alapjai az egyének azonos jegyei: életkor, muveltség, foglalkozás, vallás, stb. Ha az egyén a csoport tagja akar lenni, akkor az adott csoport normáihoz kell igazodnia. A normarendszer-nek nyelvi oldala is van, a csoport által kialakított normákat kell követni a kommunikációban. A normák megszabják az emberi magatartást, szerepeket alakítanak ki. A szerep egy viszony-formában az egyik félre érvényes normák összessége. A társadalmi státusz (a társadalmi struk-túrában elfoglalt hely) határozza meg szerepeinket. A normák, szerepek és státuszok összes-sége képezi a társadalmi kommunikáció legáltalánosabb kontextusát.

A SZOCIOLINGVISZTIKA FOGALMA
A szociolingvisztika a nyelv és társadalom összefüggéseit kutató tudomány. Annak a nyel-vészeti szemléletmódnak a neve, amely a nyelv leírását, muködésének vizsgálatát nem a nyel-vész intuíciójára, hanem a hétköznapi beszélok nyelvhasználatából származó nagy mennyisé-gu anyagra alapozza.

TÁRGYA
Tárgya a nyelvhasználat, tehát egy nyelvi-társadalmi cselekvés a maga társadalmiságában. Feladata a nyelvi és társadalmi szerkezet rendszerszeru kovarianciájának a magyarázata, célja pedig a nyelvhasználat és a társadalom közötti kapcsolat és egymásrahatás természetének, illetoleg az emberi nyelv természetének a jobb megismerése.

JELLEMZOI
- A nyelvi változókat társadalmi paraméterekkel állítja korrelációba (? szekuláris nyelvé-szet)
- Vizsgálatának tárgyai a vernakuláris (nem kodifikált) nyelvváltozatok
- Kiindulópontja a nyelvhasználat
- Igazolja, hogy a nyelvhasználat variabilitása, heterogenitása nem véletlenszeru
- Empirikus jellegu tudomány
- Adat- és elmélet-centrikus
- Kvantitatív szemléletu (megállapításait nem a nyelvésznek vagy az adatközlonek a megér-zésére alapozza, hanem konkrét nyelvi adatok tömegébol vonja le)
- Szigorú adatgyujtési és feldolgozási követelményekkel rendelkezik: 1.hipotézis felállítása, 2.mintavételi technikák, 3.statisztikák kezelése (hibabecslések, megbízhatósági v. szignifikancia vizsgálatok), 4.következtetések levonása.
- Eredményeit a társadalmi gyakorlatban hasznosítja

ÁGAI
A szociolingvisztikának azt az ágát, amely a nyelvközösségek (azonos nyelvet beszélok) szintjén vizsgálja a nyelvhasználat társadalmi meghatározottságú jelenségeit (többnyelvuség, rétegspecifikus nyelvhasználat), makro-szociolingvisztikának nevezzük.
Azt az ágát pedig, amely a nyelvhasználat társadalmi rétegzodését a beszéloközösség (a nyelvet használóknak az a csoportja, amely azonos kommunikációs szabályok szerint használ-ja a nyelvet) szintjén vizsgálja, mikro-szociolingvisztikának hívjuk.

VIZSGÁLATI MÓDSZEREI
Attól függoen, hogy a nyelvhasználatot a maga egyidejuségében, szinkrón állapotában, vagy pedig változásában, ido-egymásutániságában, tehát diakrón vetületben vizsgáljuk-e, a szerint leíró vagy történeti, szinkrón vagy diakrón kutatást folytatunk. A szociolingvisztikának is van leíró és történeti ága.

TUDOMÁNYKÖZI KAPCSOLATAI
Tárgyából és természetébol következoleg több tudományággal tart szoros kapcsolatot a szociolingvisztika:
- antropológiai nyelvészet
- nyelvpolitika
- dialektológia (a nyelv területi változásaihoz kapcsolódó társadalmi tényezoket vizsgál-ja)
- a beszélés néprajza (azt vizsgálja, hogy egy adott közösségben milyen a kommunikáci-ós kompetencia)
- nyelvi kontaktusok vizsgálata
- nyelvi vonatkozású társadalom-lélektan
- nyelvszociológia

SZOCIOLINGVISZTIKAI AXIÓMÁK
1. Minden nyelv heterogén rendszer.
2. A variáció a nyelvhasználat alapveto, nem változó jellemzoje.
3. A társadalmi variáció, tagolódás, rétegzodés és a nyelvhasználati változatosság között szoros összefüggés van.

2.
A SZOCIOLINGVISZTIKA TUDOMÁNYTÖRTÉNETI ELOZMÉNYEI
ÉS KIALAKULÁSÁNAK KÖZVETLEN OKAI

ELOZMÉNYEI
A szociolingvisztika fiatal tudomány, az 1960-as években válik önálló tudománnyá. Euró-pában a dialektológia adta a legtöbb számba jöheto elozményét. A wüttembergi nyelvjárások-ról szólva RAPP a társadalmi meghatározottságú különbségeket 1841-ben nagyobbnak tartotta, mint a földrajziakat. WREDE pedig 1880-ban programot dolgozott ki a nyelvi variáció kutatá-sára, s e szerint a nyelvhasználat a város : falu; muvelt : félmuvelt : muveletlen kategóriák szerint, illetoleg a társalgás különbözo módjai alapján vizsgálandó. Ezt a fajta dialektológiai kutatást nevezte el o Soziallinguistiknek (társadalmi nyelvészetnek).
A magyar nyelvtudományra is jellemzo, hogy a hazai szociolingvisztika kialakulása elott születtek már olyan észrevételek, megfigyelések, leírások, amelyek nyelvhasználati jelenséget társadalmi tényezokkel magyaráztak. SCHMIDT JÓZSEF 1923-ban írta: „A nyelvi jelenségek egy nyelv körén belül nem csupán tájak (vidékek) szerint térhetnek el egymástól, hanem társadal-mi milieu szerint is. Azaz: nem csupán földrajzi, hanem társadalmi dialektusok is vannak, amelyek különösen sokszor keresztezik az elobbieket.”
A szociolingvisztika hazai elozményei között a nyelvjáráskutatás, illetve annak debreceni és szegedi iskolája tekintheto a legfontosabbnak. CSURY BÁLINTnak, a magyar nyelvjáráskuta-tás legnagyobb alakjának a munkásságával kapcsolatban VÉGH JÓZSEF írt tanulmányt Társa-dalmi szempontok a népnyelvkutatásban címmel.
A regionális köznyelvi kutatások magyarországi megindítása is nyitás volt a szociolingvisztika irányába; és idesorolandó a dialektológiai változásvizsgálatok egy része. E gondolatokat azonban sokáig nem követték tudatos, tervszeru vizsgálatok. Elméleti tudatos-sággal és alapvetéssel csak az 1960-as évek óta vizsgálják a nyelvhasználat tagolódásának és a társadalom rétegzodésének rendszerszeru kapcsolatát.
A talán legfontosabb irányjelzo munkák a szociolingvisztika kezdeti szakaszában a követ-kezok voltak:
- LABOVnak a New York-i angol nyelv társadalmi rétegzodésérol szóló muve (A New York-i beszéd vizsgálata, 1966)
- SHUYnak és munkatársainak a városi nyelvi terepmunka-módszereket bemutató kiad-ványa (A városi nyelvi terepmunka módszrei, 1968)
- WOLFRAMnak a detroiti négerek beszélt nyelvét leíró munkája (A detroiti néger beszéd szociolingvisztikai leírása, 1969)
- TRUDGILL elso norwichi vizsgálatai (Társadalmi különbségek a norwichi angolban, 1974)
A szociolingvisztika sem elozmények nélkül jött tehát létre. A szociolingvisztika terminus szinte bizonyosan a Szovjetunióban keletkezett, 1928-ban, de hódító útjára angol változatában indult. Az angol sociolinguistics ugyan egy 1939-es amerikai tanulmányban fölbukkant már, de nem ezt az adatot tekintik az új irányzat elso kinyilvánításának, hanem egy 1939-es ameri-kai tanulmányt.

KIALAKULÁSÁNAK OKAI
Kialakulásának legfontosabb tudományon belüli oka az volt, hogy az 50-60-as évek ural-kodó nyelvészeti irányzatai, a formális nyelvészet és a generatív grammatikának az ideális anyanyelvi belso kompetenciájára alapozó szemlélete tette lehetové a nyelvi variáció magya-rázatát. Valamint olyan kérdések vetodtek fel, amelyeket külön sem a nyelvészet, sem a szo-ciológia nem tudott megválaszolni, és a szociolingvisztika összeköto kapocsként kínálkozott a két tudomány között.
Tudományon kívüli okok: Egyrészt a gazdaság stagnálása a vezeto ipari országokban a te-hetségtartalékok jobb kiaknázására késztette az államokat. Ennek kapcsán terelodött a társa-dalmi rétegek szerinti nyelvhasználati különbségekre is a figyelem. Másrészt világossá vált, hogy homogén nyelvközösség kevés van, s hogy a többnyelvu közösségekben kikerülhetetle-nek a kisebb-nagyobb nyelvi konfliktusok. Ezért az érdeklodés középpontjába került a több-nyelvuség, a nyelvi oktatás kérdésköre és a nyelvi asszimiláció jelensége. Harmadrészt a har-madik világ országainak egy részében, a volt gyarmati országokban súlyos gondként jelentke-zett, hogy a függetlenné vált országok a volt gyarmattartók nyelvét honi nyelvvel kívánták helyettesíteni, de e nyelvek tudatos fejlesztés nélkül nem tölthették be az államnyelv szerep-körét (? SAPHIR-WHORF hipotézis: a világképünket az anyanyelvünk határozza meg – csak azt vagyunk képesek értékelni, amit az anyanyelvünk értékelni enged).
A szociolingvisztika létrejöttét tehát társadalmi és tudományos okok együttesen tették lehe-tové és szükségessé. A szociolingvisztika kialakulása és térhódítása egy mondatban összefog-lalva annak a paradigmaváltásnak a története, amely a nyelvi rendszer tudományától a nyelv-nek a társadalmak részterületein való használatát és muködését vizsgáló tudománytól a nyelv-nek a társadalmak részterületein való használatát és muködését vizsgáló tudományhoz vezet el.

VIZSGÁLATI TERÜLETEK
- USA: A közösségek nyelvi komplexitása, a nyelvi helyzetek bonyolultsága, az együtt élo nyelvek egymásra hatása s a nyelvhasználat társadalmi rétegzodése (Black English, újabb nevén African American Vernacular English) állt a szociolingvisztikai érdeklodés hom-lokterében a szociolingvisztika kezdeti szakaszában.
- Anglia: A nyelvi elorehaladást hátráltató tényezok vizsgálata az oktatásban. Itt is született meg a BERNSTEIN-féle hipotézis (korlátozott kód ?? kidolgozott kód – A tanulók számá-ra lehetové kell tenni, hogy iskolai keretek között sajátítsák el a kidolgozott kódot), amely a magyar szociolingvisztikára is nagy hatást gyakorolt.
- Németország: Itt nem voltak rétegbeli különbségek, mint Angliában, voltak és vannak viszont számottevo nyelvhasználati különbségek, amelyek elsosorban területiek. A nyelv-járási anyanyelvuség mint az iskolai elomenetelt gátló tényezo vált az elso számú téma-körré itt (Sprach-barrierenforschung).
- Magyarország: A nyelvhasználat és a társadalmi helyzet, a nyelvi változások kutatása (? Budapesti Szociolingvisztikai Interjú, BUSZI).

3.
A NYELVI ÉS NYELVHASZNÁLATI VÁLTOZATOSSÁG (VARIABILITÁS)
ÉS A VÁLTOZÓK

VARIABILITÁS
Mind a nyelveket, mind a nyelvhasználatot igen nagy fokú variabilitás, azaz változatosság, változandóság, változékonyság jellemzi. Történeti szempontból ez azt jelenti, hogy minden élo nyelv változik. Az egyideju állapotnak a szemszögébol nézve pedig azt, hogy a nyelvek változatosak, többváltozatúak. Itt most a szinkron megközelítésrol lesz szó.
A nyelvi változatosság egyrészt azt a tényt jelenti, hogy az emberi nyelv több ezer egyedi nyelv formájában él a Földön (3500-9000 nyelvet különböztetünk meg attól függoen, hogy mit tekintünk önálló nyelvnek). Másrészt azt is jelenti, hogy minden egyes természetes élo nyelvnek több változata van. Minden egyes természetes élo nyelv létezési formái a nyelvváltozatok (nyelvjárások, csoportnyelvek, köznyelvi változatok). A nyelvi változatosság harmadrészt azt jelenti, hogy minden embernek csak rá jellemzo nyelvhasználati sajátosságai is vannak. Ezt az egyedi nyelvhasználatot nevezzük idiolektusnak.
A nyelvhasználat társadalmi variációja a szociális státusz függvénye, a stilisztikai variáció pedig a kommunikációs helyzeté. Mindkét variáció nyelven kívüli tényezokkel függ össze.

NYELVI VÁLTOZÓ
A beszélo a kommunikációs helyzetnek megfeleloen nyilatkozik meg nyelvileg, aszerint válogat a rendelkezésére álló nyelvi lehetoségekbol. Minél több nyelvet ismer valaki, minél inkább járatos a nyelvváltozatokban és a stílusokban, tehát minél több nyelvi lehetoség közül van módja választani, annál nagyobb a nyelvhasználati mozgástere. Ezzel kapcsolatos a nyelvi változó fogalma.
A változó társadalomtudományi értelemben olyasvalami, ami társadalmilag jellemzo módon variálódik. A nyelvi változó alternatív nyelvi lehetoségek – legalább kéttagú – együttese egyazon dolog, jelenség, funkció kifejezésére. Nyelvi változók valamennyi nyelvi szinten elofordulnak (pl.: fel : föl, seper : söpör, -ban : -ba, -nak : -nek). Ezek nagy részének használatát kizárólag nyelvi tényezok befolyásolják.
Vannak azonban olyan nyelvi változók is, amelyek változatainak a használata választható, illetoleg társadalmi tényezoktol függ. Ezeket nevezzük szociolingvisztikai változóknak. Szociolingvisztikai változó tehát az a nyelvi egység, amely két, vagy több, társadalmilag szignifikáns változatban él. Ilyen például a tiszteletadás (pl.: Jó napot! : Adj Isten! : Áldás, békesség! : Kezét csókolom! : Cso!; kegyed : hölgyem : néni; maga : ön : kend). A magyar nyelvközösség nagyobbik része számára közismertek azok a szociolingvisztikai változók, amelyeknek egyik tagja stigmatizált (pl.: látja : lássa, láthatjuk : láthassuk, halasztja : halassza – szukszükölés, adnék : adnák – nákozás).
Grammatikai (pl.: He be happy. : He is happy. : He happy.) és fonetikai változókat is (pl.: ? : t : f – thank [?e?k : te?k : fe?k], r : ? - guard [gard : ga:d]) megkülönböztetünk. Társadalmi változók azok a szociokulturális sajátságok, amelyek függvényében a nyelvi változók váltakoznak (kor, nem, iskolázottság, foglalkozás, stb.) Függo változónak nevezzük a nyelvi változót, és független változónak a hozzá kapcsolódó társadalmi változót.
A társadalmi rétegzettségnek tehát nyelvhasználatbeli rétegzettség felel meg. Azok a feltételek, amelyeknek függvényében jelennek meg vagy maradnak el a szociolingvisztikai változók változatai, általában szabályok formájában leírhatók. Ezeket hívjuk változószabályoknak (HUDSON, TRUDGILL).

4.
STANDARD ÉS STANDARDIZÁLÁS

A mai magyar nyelv nyelvváltozattípusai a következok: standard (köznyelvi) változatok, társadalmi változatok, területi változatok. A területi változatok földrajzi, a társadalmi változatok szociális alapú tagolódás következményei. A területi alapon és a társadalmi csoportok szerint szervezodo, egyszersmind korlátozódó nyelvhasználat, azaz a területi és a társadalmi nyelvváltozatok mellett a standardizált nyelvekben megvan a standard (köznyelv) is.

A standard (angol – ’minta, mérték’) egy nyelv változatai közül a legmagasabb presztizsu, kodifikált változat. Normaelvei követendo modellt nyújtanak a beszélok kisebb-nagyobb csoportjai számára. Az egy nyelven belüli különbségeket hidalja át, nagyobb közösségekbe egyesíti a nyelvet használó csoportokat. Ezen jelenik meg a nyomtatott irodalom, ezt használja a gazdasági és kulturális elit, ez az iskolában tanított változat is. Birtoklása elonyt jelent.
Normatív változatnak is szokták nevezni, ez az elnevezés azonban azért nem szerencsés, mert normája minden nyelvváltozatnak van, mivel a norma az a szabályrendszer, amely eloírja, hogyan kell az adott változatot használni, hogy az adekvát legyen.

A standardizálás az adott nyelv kodifikálása, vagyis grammatikák, helyesírási szabályok, szótárak, esetleg irodalom létrehozása. A kodifikált nyelv tervszeruen tanítható is. Standardizálni egy nyelvet annyit jelent, mint egyetértésre jutni azzal kapcsolatban, hogy mi van a nyelvben. Funkcionális bovülést jelent, ha az irodalmi nyelv és a hivatalos államnyelv is a standardizált változat lesz. A standardizáció kétféleképpen történhet:
- Az nyelv egy dialektusának a többi fölé emelésével (pl.: angol – Oxford English, francia – Ile de France)
- Több dialektusból emelik ki a követendo normaelveket (pl.: magyar).
A standardizálás általában meghatározott eseményhez kötheto (pl.: az elso teljes Biblia-fordítás – WYCLIFF, LUTHER, KÁROLI). Néha szándékosan gyors standardizálás történik (pl.: nyelvújítás).

5.
DIALEKTUSOK ÉS REGISZTEREK

NYELVVÁLTOZATOK
A mai magyar nyelv nyelvváltozattípusai a következok: standard (köznyelvi) változatok, társadalmi változatok, területi változatok. A területi változatok földrajzi, a társadalmi változatok szociális alapú tagolódás következményei. A területi alapon és a társadalmi csoportok szerint szervezodo, egyszersmind korlátozódó nyelvhasználat, azaz a területi és a társadalmi nyelvváltozatok mellett a standardizált nyelvekben megvan a standard (köznyelv) is.

A dialektus egy nyelv nem standard változatainak összefoglaló elnevezése, melyek fonológiai, lexikai, és grammatikai szempontból különböznek egymástól és más változatoktól. Típusai a regionális (területi) és szociális (társadalmi) nyelvváltozatok.

REGIONÁLIS NYELVVÁLTOZATOK (NYELVJÁRÁSOK)
- Regionális dialektusok (nyelvjárások) egy nyelv azon változatai, melyek területi különbséget mutatnak. A dialektus csak egy kisebb földrajzi területen belül egységes. A térben egymás után elhelyezkedo dialektusok dialektus kontinuumot alkotnak. A nyelvföldrajz feltérképezi a különbözo nyelvi jelenségek földrajzi eloszlását (pl.: kukorica – tengeri – málé – törökbúza – puj).
- Földrajzi alapú definíció szerint (DEME) a nyelvjárás a nyelv egy földrajzilag megfogható egysége, melynek nyelvállapota eltér a többi területétol is, és maga is kisebb részekre oszlik.
- A Nyelvmuvelo Kézikönyv táji tagoltságról beszél, és tájnyelvnek, nyelvjárásnak nevezi a nyelvünknek egy-egy táján beszélt változatát. Napjainkra a hárompólusú nyelvállapot a jellemzo, amely azt jelenti, hogy a vidéki nyelvhasználatban a nyelvjárások és a köznyelv között átmeneti variánsok is kialakulnak. Így jelennek meg a társadalmi különbségek a területi variánsokban is.
- KISS JENO pragmatikai-szociolingvisztikai definíciója szerint a nyelvjárás ma Magyarországon a többi nyelvváltozattól eltéro nyelvváltozat, amely területileg kötött, elsosorban szóbeli közlésre szánt, a mindennapi életterületeket átfogó beszédmód. A nem iskolázott, faluban felnott, és ott lakó, a hozzá legalább semlegesen viszonyuló emberek használják. Elso nyelvükként, spontán használják, számukra természetes, mindennapos, familiáris beszédhelyzetekben, az egymás közötti kommunikációban.

SZOCIÁLIS DIALEKTUSOK
Olyan nyelvváltozatok, melyek egy meghatározott társadalmi csoporthoz vagy osztályhoz kapcsolódnak, hogy megkülönböztessék ezt a többi osztály vagy réteg nyelvhasználatától. A társadalmi csoportok létébol fakadnak, és számos tényezotol függenek: osztályszerkezet, vallás, etnikum (Jól látszik például az osztályszerkezet az indiai kasztrendszerben, a vallás Bagdadban, az etnikum az USA-ban ? Afro-American English).

FÉLDIALEKTUS
A standard helyi színezetu változata, a standard és a dialektus közötti átmeneti változat, amely több-kevesebb sikerrel igyekszik kiküszöbölni a dialektus elsodleges jegyeit (pl.: í-zés, zárt u-zés).
A magyarban a féldialektusoknak a regionális köznyelvek felelnek meg. Ezek történetileg a helyi dialektusok standardizált változatai, funkcionálisan a standard helyi változatai - köznyelvi funkcióban használatosak. A regionális köznyelv olyan nyelvhasználati forma, amely nem tartalmaz kirívó nyelvjárásiasságokat, de vannak regionális vonásai. Pragmatikai oldalról világos funkcióelkülönülést állapíthatunk meg. A nyelvjárások használati színterei a privát-familiáris területre szorultak vissza, a regionális köznyelviség pedig átvette a közéleti-nyilvános beszédhelyzeteknek a nyelvi ellátását, tehát a köznyelvnek a szerepkörét – azaz kialakult a kettosnyelvuség. Mindez a nyelvjárások és a köznyelv szempontjából kétarcú jelenség, mert egyfelol sietteti a nyelvjárások visszaszorulását, másfelol azonban erosíti a nyelvjárás pozícióit, minthogy a regionális köznyelviség általi kompromisszummal feloldotta a köznyelv egyeduralmát.

REGISZTER
A regiszter annak a nyelvváltozatnak a neve, amely meghatározott témához, tárgyhoz, vagy cselekvéshez kötodik. A regiszterek leginkább szókincsükkel jellemezhetok, nem olyan mértékben önállók, mint a dialektusok, mivel használatukhoz bázisnyelv szükséges. A magyarban ezeket szociolektusoknak, szaknyelveknek, szakszókincseknek, csoportnyelveknek, szlengeknek is nevezzük (pl.: szakmák szakregiszterei, katonai szleng).

6.
A MAGYAR NYELV RÉGEGZODÉSÉNEK PROBLÉMÁI

A nyelvváltozatok osztályozásának egyik hagyományos rendszerezési kísérlete a BENKO LORÁND (1958) által készített osztályozás:
BESZÉLT NYELV ÍROTT NYELV
NEMZETI NYELV Köznyelv (beszélt nemzeti nyelv) Irodalmi nyelv (írott nemzeti nyelv)
NÉPNYELV A nyelvjárások egésze és egyen-kénti résztípusai A nyelvjárási írásbeliség egésze és egyenkénti résztípusai (írott népnyelv)

NYIRKOS ISTVÁN szociolingvisztikai szempontú osztályozása:

MAGYAR NEMZETI NYELV

Irodalmi nyelv Köznyelv Népnyelv
BESZÉLT ÍROTT BESZÉLT ÍROTT BESZÉLT ÍROTT
- Szónoki beszéd
- Népkölté-szet - Líra
- Dráma
- Epika - Nyilvános szereplés
- Tudomány
- Tanítás
- Városi tár-salgás
- Hivatalos nyelv
- Dajkanyelv
- Tolvajnyelv - Tudomá-nyos isme-retterjesztés
- Sajtótermé-kek nyelve
- Szaknyelvek
- Hivatali nyelvek - Nyelvjá-rástí-pusok - Nyelvjá-rásban írott leve-lek,
- Népi feljegy-zések,
- Ételrecep-tek,
- Paraszti önélet-rajzok

SEBESTYÉN ÁRPÁD csoportosítása szintén szociolingvisztikai szempontú. O is magyar nemzeti nyelvnek nevezi a nyelvváltozatok összességét. Osztályozása:

1. NORMATÍV NYELVVÁLTOZATOK
- Irodalmi nyelv (írott, nagyközösségi célú): szépirodalmi nyelv, esszényelv, értekezo próza nyelve, sajtónyelv, stb.
- Köznyelv (beszélt, közösségi célú): színpadi nyelv, pódiumnyelv, katedranyelv (okta-tás), regionális köznyelv, utcai nyelv, stb.
2. TERÜLETI NYELVVÁLTOZATOK (népnyelv – inkább szóbeli)
- Nyelvjárástípusok
- Helyi nyelvjárások
3. TÁRSADALMI NYELVVÁLTOZATOK (CSOPORTNYELVEK)
- Szaknyelvek
- Hobbinyelvek
- Életkori nyelvváltozatok
- Argó

A normatív nyelvváltozat elnevezés nem igazán szerencsés, mert normája minden nyelvi rétegnek van. A javasolt elnevezés ehelyett a standard. A legcélszerubb a következo osztályo-zás:

MAGYAR NEMZETI NYELV

A) STANDARD NYELVVÁLTOZATOK B) TERÜLETI NYELVVÁLTOZATOK
- Írott köznyelv - Nyelvjárástípusok
- Beszélt köznyelv - Helyi nyelvjárások

C) REGIONÁLIS KÖZNYELV (TERÜLETI STANDARD, FÉLDIALEKTUS V. REGISZTER)
- Szaknyelvek
- Hobbinyelvek
- Életkori nyelvváltozatok
- Argó

STANDARD (KÖZNYELV): A közösségen belüli legnagyobb presztizsu nyelvváltozat Kodifi-kált szabályai megszabják a korrekt nyelvhasználatot. Nemzeti összetartó szerepu, a nyomta-tott irodalom nyelve, és az iskolában tanított változat.

NYELVJÁRÁSOK: A magyar nyelv területileg tagolódó változatai, amelyek rendszerszeruen eltérnek más változatoktól. Eros szociokulturális kötöttésgu változatok. A falusi, alacsonyabb végzettségu emberek nyelve; az egymás közötti szóbeli kommunikáció nyelve. Használóinak attitudje pozitív vagy semleges.

TÁRSADALMI NYELVVÁLTOZATOK (REGISZTEREK): Nincs önálló nyelvi rendszerük, a köz-nyelvtol elsosorban lexikailag térnek el. Használatukhoz bázisnyelvre van szükség. Vagy a standardhoz, vagy a nyelvjárásokhoz kapcsolódnak.

7.
A KÉTNYELVUSÉG ÉS A KETTOSNYELVUSÉG
(BILINGVIZMUS, LINGUA FRANCÁK, PIDGIN, KREOL, BIDIALEKTIZMUS)

A KÉTNYELVUSÉG (bilingvizmus) két nyelv kapcsolatának, két nyelv kapcsolata pedig két etnikum, illetoleg azok tagjai kapcsolatának a közvetlen vagy közvetett következménye. A három és annál több nyelvet beszéloket összefoglaló néven többnyelvueknek nevezzük (plulingvizmus, multilingvizmus). TRUDGILL szerint a kétnyelvuség azt a képességet jelenti, hogy az egyén két vagy több nyelvet beszél. Egyesek az anyanyelvi szintu tudást feltételnek tartják, mások a nem anyanyelv „elfogadható tudásával” megelégszenek.
Aszerint, hogy egyes személyek vagy meghatározott csoportok kétnyelvuségét vizsgáljuk-e, beszélünk egyéni és közösségi kétnyelvuségrol. A ketto nem mindig áll összhangban, de legtöbbször összefügg egymással (pl.: Finnország).
A kétnyelvu környezetben élo kétnyelvu egyén két nyelvvel fedi le a kommunikációs tartományt, az egynyelvu egyén eggyel. A két nyelvnek nem kell elérnie az egynyelvu egyetlen nyelvének az ismereti és használati szintjét, mert bizonyos területeket az egyik, másokat a másik nyelvvel fed le. Azt az állapotot, amikor a kétnyelvu egyén valamelyik nyelvében nemigen, illetoleg kevésbé jártas, félnyelvuségnek nevezzük. A kétnyelvueknek részben mások a nyelvhasználati normái, mint az egynyelvueknek. A többnyelvu közösségekben a nyelvek között funkciómegoszlás alakul ki, a kétnyelvuség aszimmetrikus.
A többségi nyelv korlátlan funkciójú itt, a kisebbségi nyelv korlátozott funkciójú (elemi oktatás, familiáris használat). A többségi nyelv beszéloi egynyelvuek, a kisebbségi beszélok kétnyelvuek (elorehaladási kétnyelvuség).

A kétnyelvuség egy nyelven belüli megfeleloje a KETTOSNYELVUSÉG, vagy kétnyelvváltozatúság. Az a jelenség tehát, amikor az egyén vagy kisebb-nagyobb csoportok, közösségek egy nyelv két – nem stiláris – változatát ismerik és/vagy használják. A kétnyelvuség pragmatikai értelemben azt jelenti, hogy a beszélo a maga nyelvi kommunikációs tartományát két nyelvvel fedi le, a kettosnyelvuség pedig azt, hogy egy nyelv két változatával teszi ugyanezt anyanyelvi kommunikációja során.
Bizonyos esetekben két nyelv, illetoleg két anyanyelvi változat funkcionálisan egyenlo, s egymással fölcserélheto. Ez az állapot a KÉT- vagy TÖBBNYELVJÁRÁSÚSÁG (BIDIALEKTIZMUS) állapota.
Vannak azonban olyan esetek, amikor a szerepkörökben és a társadalmi megítélésben is világos különbség van a két nyelv, illetoleg az azonnyelvi változat között. Ilyenkor az egyik nyelvváltozatot presztízsszerepkörökben, a másikat pedig „alacsonyabb” szerepkörökben használják. Azt a jelenséget, amikor egy nyelv két változata között nyilvánvaló és egyértelmu funkció és presztízskülönbség van a szerepkörök és használati színterek következetes elkülönülésével, DIGLOSSZIÁnak nevezzük (? FERGUSON).

LINGUA FRANCÁK: A földrészek közötti kommunikációt segítik. A különbözo nyelvet beszélo emberek közötti közvetítonyelvek. Eredetileg a keresztes hadjáratok idején használt olasz alapú közvetítonyelv neve volt. A legrégibb ismert pidgin nyelv.

A PIDGIN nyelvek sajátos közvetíto, illetoleg kisegíto nyelvek. A 15-16. századdal kezdodoen alakultak ki a soknyelvu délkínai kikötovárosokban. A pidgin szó angol átvétel, az angol business-English kínai ejtésmódjára, illetoleg az angol szó kínai átvételére megy vissza.
Jól jellemzi ez a pidgin azon lényeges vonását, hogy kereskedelmi közvetíto nyelvként jött létre. A pidgin nyelvek nyelvtana és szókészlete számottevoen eltér a mindenkori két forrásnyelvétol. Egyedüli olyan természetes közvetítonyelvek, amelyek nem anyanyelvei senkinek sem. Nyelvi hasonulás és egyszerusödés folyamatával alakulnak ki. Nincsenek bennük morfofonológiai alternációk, az igéket és névszókat nem látják el toldalékokkal, nincsenek esetek sem. Szintaktikailag egyszeru tagmondatszerkezetek jellemzik. Jellemzo a kettozés, ismétlés, intenzívebbé válás (pl.: ’tok tok’ – társalog). Az egyenlíto menti térség, Pápua, Új-Guinea, Melanézia, Karib-térség pidgin nyelve ’tok pisin’-nek nevezi önmagát.
A KREOL nyelv valamely csoport anyanyelvévé vált pidgin. Az anyanyelvvé válás szükségszeruen magával hozza az adott nyelv használati körének és teljesítoképességének egyideju, egymást föltételezo bovülését. 6-7 millió ember beszél kreol nyelveket.

HANKOCK 127 keverknyelvet (pidgint, kreolt) osztályoz:
1. Angol alapúak (kameruni pidgin angol, tok pisin, nyugat-afrikai pidgin angol, kínai pidgin angol).
2. Francia alapúak (louisianai kreol)
3. Portugál alapúak
4. Holland alapúak (néger kreol)
Stb.

8.
KÉTNYELVUSÉG A MAGYAR KISEBBSÉGEK KÖRÉBEN

A Kárpát-medencére történetileg a soknyelvuség jellemzo. A kisebbségi kétnyelvuség tör-ténetileg meghatározott, a választóvonal Trianon. A magyar kisebbségi kétnyelvuség területi-leg és történetileg tagolódik:
1. Századfordulós kivándorlás (Amerika)
2. Trianon következtében kisebbségbe került oslakosok – utódállamok kisebbségi ma-gyarjai
3. Gazdasági világválság migránsai
4. 1956-os emigráció: nyugat-európai, amerikai, kanadai, ausztráliai, stb.
5. Az 1970-es, 80-as évek elvándorlói.

A magyar anyanyelvuek számottevo része (mintegy 2/3-a) Magyarországon kívül, tehát ki-sebbségben él. A kisebbségben többséget alkot azonban több helyütt is. Ez a többség hatalom nélküli többség. A Székelyföldön, a Csallóközben, számos romániai, szlovákiai, ukrajnai, szerbiai településen a románok, szlovákok, ukránok, szerbek vannak kisebbségben környeze-tük magyar többségével szemben. Az alárendelt helyzetbol adódóan a hivatalos többségi nyelv hat a kisebbségi nyelvre: szlovák ? magyar, ukrán ? magyar, román ? magyar, szerb ? magyar kontaktushatás.
A Magyarországon kívül élo magyar ajkú népesség két csoportra oszlik. Az egyik, a jóval nagyobb csoportot az eredeti lakhelyükön, tehát a Kárpát-medencében élok alkotják. Ok az országhatárok megváltozásával kerültek más országba, úgy, hogy ok maguk helyükön marad-tak. A történelmi Magyarországtól más országokhoz csatolt részeken többmilliós osi települé-su magyarság él, zömük összefüggo területen, kisebb részük nyelvszigeteken, szórványokban. Ez a magyar kisebbség az ún. TÖRTÉNELMI vagy OSHONOS KISEBBSÉG.
A Magyarországon kívül élo magyar anyanyelvuek másik csoportja a Kárpát-medencén kí-vül él. Mai lakóhelyükre úgy kerültek, hogy elhagyták Magyarországot. A kisebbségeknek ezt a csoportját BEVÁNDORLÓ KISEBBSÉGnek nevezzük.

A kisebbségi kétnyelvuség jellemzoi:
- Tömbben, illetve homogén házasságban a magyar az elsodleges nyelv, a spontán kommunikáció nyelve ? a kétnyelvuség ellenorzött.
- Szórványban vagy kisebbségben a magyar az elsodleges nyelv, de természetes kétnyelvu-ség jellemzo.
- A kisebbségi kétnyelvuek többségére a glottizmus jellemzo (intézményesített keretek kö-zött, utólag sajátítja el a másodnyelvet).
- A társadalmi környezet attitudje szerint kialakulhat a hozzátoldó kétnyelvuség: az anya-nyelv presztízse magas, erre épül rá az idegen nyelv. A két nyelv birtoklása lehetové teszi, hogy a beszélo minden kommunikációs helyzetben meg tudjon nyilvánulni.
- Magyardomináns kétnyelvuségrol beszélünk, ha a magyar nyelv ismeretének szintje sok-kal magasabb, mint a másodnyelv ismeretének szintje.
- A kisebbségi anyanyelvváltozatoknak 2 fajtája van, a kisebbségi standard és a kisebbségi regionális nyelvváltozatok.

A kisebbségi standardok jellemzoi:
- Több benne a nem standard elem
- A szaknyelvi regiszterek kevésbé különülnek el
- Széttagoló tendenciák
- Konzervatívabb
- Hiányoznak, illetve szegényesek a regiszterek (szaknyelv a másodnyelvben van)
- A többségi nyelv hatása a kisebbségi nyelvre a kontaktushatás. Ennek megnyilvánulási formái:
? Lexikai kölcsönzések (pl.: ’fábrika’ – gyár, ’reanimáló’ – intenzív osztály, ’abonament’ – bérlet, ’vyrlona porada’ – termelési gyulés).
? Tükörszavak (pl.: karika a láncban, vegyi irón, keno krém, vajkeno, túrókeno, leadja a vizsgát, egészségügyi központ).
? Grammatikai szerkezetbeli változás (pl.: ’sok emberek’, ’férjhez megy valaki után’, az alanyi és tárgyas ragozás keverése, a hangok idotartamának rövidülése).
- A nyelvi hiány a kisebbségi kétnyelvuség állandó jellemzoje.
- A kisebbségi és többségi nyelv viszonyának a következo fokozatai lehetnek: anyanyelvi dominancia ? kiegyensúlyozott kétnyelvuség ? másodnyelvi dominancia ? nyelvcsere
- A nyelvcserét befolyásoló tényezok racionális gazdasági tényezok. Veszélye, hogy a szü-lok nem adják át gyermekeiknek az anyanyelvüket.

9.
A KÉTNYELVUSÉG ELONYEI ÉS HÁTRÁNYAI

Nyilvánvaló, hogy a problémakör nem szukítheto le erosen egyszerusíto pozitív – negatív szembeállításra. A nyelvtudásnak mindig van pozitív következménye, de nem mindig csak pozitív következményei vannak. Az viszont bizonyos, hogy a negatív kísérojelenségek nem a két- vagy többnyelvuség tényébol, hanem a két- vagy többnyelvuséget meghatározó körülmé-nyekbol fakadnak.

A kétnyelvuség HASZNA:
- A többnyelvu ember kommunikációs hatóköre kitágul, a nyelvi kapcsolatfelvétel és –tartás lehetosége megno
- A nyelvtudással ablak nyílik a világra: az ismeretszerzés lehetoségei nagy mértékben megnövekednek
- A nyelvtudásnak az elobbi velejárói növelik az egyén nyelvi, kulturális és etnikai toleran-ciáját
- A nyelvtanulás elosegíti az egyén kognitív fejlodését, növeli érzelmi alkalmazkodóképes-ségét, segíti a nyelvi tudatosságot
? Mindezek a hatások csak ott érvényesülnek maradéktalanul, ahol mindegyik érintett nyelv (etnikum, kultúra) pozitív megítélésu.

A kétnyelvuség HÁTRÁNYAI:
- Ha valaki úgy no fel, hogy egyik nyelvet sem sajátítja el, akkor a félnyelvuség, vagy a ke-vertnyelvuség állapotába kerül. Ez az állapot a maga korlátozott nyelvi kódjával gátolja az egyén kognitív fejlodését
- Az anyanyelv stigmatizálódhat (kisebbségi sorsban, hivatalos-adminisztratív eszközökkel és nyomásra, amely nyílt és burkolt anyanyelvhasználat-tiltásban egyaránt megnyilvánul-hat)

10.
A NYELVPOLITIKA ÁLTALÁNOS JELLEMZOI

A nyelvvel való foglalkozás a következo témaköröket foglalja magában:
1. Nyelvpolitika (nyelvi tervezés)
2. Nyelvi geopolitika
3. Nyelvstratégia (nyelvmuvelés, nyelvvédelem)

1.)
A nyelvpolitika olyan nyelvre irányuló tevékenység, amelyet a politikai intézményrendsze-rek valamely ideológiájának megfeleloen végeznek. Lehet asszimilációs, pluralista, vernakuláris, internacionális. A nyelvtervezés egy ország nyelveinek és nyelvváltozatainak használatát szabályozó elvek és gyakorlatok összessége. A ketto tehát szoros kapcsolatban van egymással, nem mindig választható szét.
A nyelvpolitika (language policy) külso, pragmatikus nyelvészet, melyet a politikusok gya-korolnak a nyelvészek segítségével. A politikai intézmények hatása a nyelvi szituációra, az anyanyelvre és az idegen nyelvek használatára. Célja a nyelvek funkcionális és strukturális szabályozása. Fiatal tudomány, de maga a tevékenység több évszázadra tekint vissza.
Nyelvpolitikára azért van szükség, mert a világban sok nyelv létezik, az egyes országok nyelvi szempontból heterogének, a független nemzetek pedig szaporodnak. A nyelv a beszé-loközösségek szempontjából identitásszimbólum, ezért a nyelvhasználati jogok megsértésébol konfliktusok, zavarok keletkeznek. A kommunikációnak mint emberi jognak a megsértése sokszor tetten érheto, és ebbol is regionális konfliktusok robbanhatnak ki. Az egyének és a csoportok a nyelven keresztül kapcsolódnak a társadalomhoz, és a népek is szorosan függnek egymástól, a kommunikációs zavarok száma pedig no.
A nyelvpolitika fontos témakörei:
- Nyelvi elnyomás (diszkrimináció)
- Kommunikációs konfliktusok kezelése
- Az államnyelv kérdése
- Az idegen nyelvek oktatása
- Hivatalos nyelvek státusza nemzetközi szervezetekben
- A nyelvet éro aktív és passzív hatások kezelése

A nyelvpolitika feladatait meghatározó tényezok az ország társadalmi rendszere, osztály-szerkezete, politikája, ideológiája, és a nyelvi szituáció.
A nyelvpolitika (nyelvtervezés) feladatai:
- Külso nyelvpolitika (státusztervezés): Az egyes nyelvek nyilvánosságbeli szerepét, hasz-nálatát, funkcióját határozza meg.
- Belso nyelvpolitika (korpusztervezés): A nyelvtani normákat, a kódhasználatot szabályoz-za.
- Nyelvelsajátítás-tervezés (nyelvpedagógia): A nyelvoktatás és nyelvtanoktatás kérdéseit szabályozza.

2.)
A nyelvi geopolitika földrajzi szempontú nyelvpolitikai intézkedések, vizsgálatok összes-sége. Az egyes nyelvek földrajzi érintkezésébol adódó problémákat kutatja. Alapkérdései a nyelv státusza, szerepe, regionális használati köre, a nyelvi identitás kérdései, két- vagy több-nyelvuség kérdései.

3.)
A nyelvstratégia azért szükséges, mert fontos a kulturális környezet védelme, a nyelvi eró-zió, a nyelvcsere megakadályozása. Feladata hosszú távú intézkedések megfogalmazása a ki-egyensúlyozott, nyugodt társadalmi kommunikációs légkör megteremtésére. Ennek módja a nyelvi jogok szabályozása; a kiejtési, helyesírási szabályok lefektetése; terminológiateremtés; nyelvújítás; a mesterséges kommunikáció megteremtése; idegen nyelvek oktatása; kommuni-kációs nevelés.

11.
A NYELVPOLITIKA FELADATAI KISEBBSÉGI ÉS TÖBBSÉGI BESZÉLOKÖZÖSSÉGEKBEN

A kisebbségekben élok ki vannak téve a lingvicizmusnak vagy etnicizmusnak (nyelvi hátrányos megkülönböztetés). Léteznek ajánlások, dokumentumok a kisebbségek nyelvhasználatával kapcsolatban, de kevés a jó példa erre (pl.: Finnország). Szlovákia és Románia például a francia gyakorlatot követi, melynek célja a homogenizálódás, etnikai, kulturális asszimiláció. Itt ideológiai motiváció játszik közre: az eros nemzetállam megteremtése a cél.

A MAGYAR NEMZETI KISEBBSÉGEK LÉTPERIÓDUSAI

1. 1920-1945
2. 1945-1990
3. 1990-tol napjainking

Az elso két szakaszra alapvetoen az asszimilációs, diszkriminatív intézkedések jellemzok. Trianon után 1919-ben a Saint Germain-i szerzodés rendelkezései kollektív jogok, nyelvhasználati jogegyenloség biztosítását tuzték ki célul. Az egyes nemzeti alkotmányok azonban ennek ellentmondó intézkedéseket hoztak. Ilyenek voltak az államnyelven történo oktatás; a magyar közép- és felsofokú intézmények megszüntetése, nacionalizálása; korlátozások a kisebbségekkel összefüggo joggyakorlatban, közigazgatásban.
Jugoszlávia nyelvpolitikai intézkedései között volt a kisebbségi nyelvhasználat korlátozása. Románia 1923-as alkotmánya kimondta a jogegyenloséget, ami azonban a kisebbségek nyelvhasználati jogaival azonban nem foglalkozott. Gyakorlatban pedig a kisebbségek anyanyelvhasználatát korlátozó intézkedéseket vezettek be, mint a közigazgatási határok átalakítása (a magyarok kisebbségbe kerülnek), és a közhivatalokban a kizárólag román nyelvu ügyintézés.

A legrosszabb helyzet 1945-1990 között Csehszlovákiában volt. Itt a magyarságra kollektíve bunösként tekintettek. 1945-48 között a teljes jogfosztottság volt, 1948-1990 között pedig váltakozó jelleggel adtak engedményeket és diszkriminálták a magyarokat.
Romániában 1945-tol, illetve a GROZA-kormány idején a jogegyenloség volt jellemzo, kollektív nyelvhasználati jogokat biztosítottak 30 %-os limittel, valamint kiépítették a nemzetiségi intézményeket. Az ez utáni idoszakban azonban az anyanyelv-használati jog és az anyanyelvu oktatás visszaszorítása következett. A CHAUCESCU-idoszakban homogenizálási programot vezetnek be, és diszkriminatív intézkedéseket hoznak.
Jugoszláviában kezdetben korlátozások léptek életbe, majd a 60-as évektol szabad anyanyelv-használati jogot biztosítottak (1968 – nemzeti-nyelvi egyenjogúság).

1990 után a nyelvi emberi jogok nemzetközi szintu megfogalmazása hatására megváltozott a nemzeti kisebbségek helyzete. Korlátozott hivatalos funkcióban használható az anyanyelv, és új magyar nyelvu felsooktatási intézmények jönnek létre (Beregszász, Dunaszerdahely, Nagyvárad, Csíkszereda).

A NYELVI JOGOK NEMZETKÖZI SZINTU MEGFOGALMAZÁSA
A 20. század második felében többé nem maradhatott a nemzetállamok belügye a kisebbségek nyelvhasználati joga. A nemzetközi szervezetek körvonalazták és nemzetközi összefüggésbe helyezték a nyelvi jogokat. A nyelvi emberi jogok védelme a 90-es években került elotérbe. Megfogalmazóik PHILLIPSON és SKUTNABB-KANGAS. A nyelvi emberi jogok azt jelentik az egyénnek, hogy szabadon azonosulhat anyanyelvével. A nyelvi emberi jog jelenti az anyanyelven való tanulás jogát, az anyanyelv használatát a hivatalos fórumokon.
A nyelvi emberi jogok biztosítására megszületett legfontosabb szabályozások és ajánlások:
1. NEMZETKÖZI SZABÁLYOZÁSOK
- 1992. Nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló ENSZ-határozat.
- 1996. Barcelona – A nyelvi jogok egyetemes nyilatkozata
2. TERÜLETI HATÓKÖRÚ SZABÁLYOZÁSOK
? A Helsinki-folyamat keretében elfogadott dokumentumok
- 1990. Az EBESZ koppenhágai dokumentuma
- 1996. Hágai ajánlások
? Az Európa Tanács dokumentumai
- 1992. A regionális kisebbségi nyelvek európai kartája
- 1994. A nemzeti kisebbségekrol szóló egyezmény
3. KÉTOLDALÚ MEGÁLLAPODÁSOK
- 1994. Magyar-ukrán alapszerzodés
- 1995. Magyar-szlovák alapszerzodés
- 1997. Magyar-román alapszerzodés

A KISEBBSÉGI NYELVPOLITIKA FELADATAI
Szükséges az anyanyelv-domináns, vagy kiegyensúlyozott kétnyelvuség fenntartása; a közhivatalokban a kisebbségi anyanyelven történo ügyintézés; az anyanyelvi oktatás kiterjesztése a szakképzésre is; valamint a másodnyelv elsajátításának lehetoségét is biztosítani kell.

A MAGYAR NYELVPOLITIKA TEENDOI
- Nincs szükség a nyelv használatának törvényi szabályozására
- A nemzetiségek igényeinek megfeleloen pozitív diszkrimináció eszközeivel biztosítani kell az anyanyelvi iskoláztatást, a név- és nyelvhasználatot
- A cigány nyelvekkel kapcsolatos teendok: az írásbeliség kialakítása, standardizálás, kodifikálás; roma tudományos intézmény felállítása; roma értelmiség kialakulásának segítése.
- Fontos a szerepvállalásunk az európai nyelvpolitika alakításában
- Standardizálni kell a hallássérültek és siketnémák nyelvi jogainak biztosítására a jelnyelveket.

12.
A NYELVI HÁTRÁNYOS HELYZET

A hátrányos helyzet – általános megközelítésben – nem más, mint konkrét élethelyzetek-ben jelentkezo esélyegyenlotlenségnek a negatív oldala (ahol hátrányos helyzet van, ott elo-nyös helyzet is). A nyelvi hátrányos helyzet a hátrányos társadalmi helyzet következménye, és azt jelenti, hogy az adott beszédhelyzetben nem állnak az egyén rendelkezésére a nyelvhaszná-lati eszközök azon a fokon, amely a sikeres kommunikációt garantálja.

Általános tapasztalat nálunk, és más országokban is, hogy a fizikai dolgozók gyermekei ál-talában nem érik el azokat az eredményeket az iskolában, amelyeket az értelmiségi gyerekek elérnek. A kérdéskörrel BASIL BERNSTEIN londoni oktatásszociológus foglalkozott részletesen, a 60-70-es években, s az o nyomán kezdték el vizsgálni az általa korlátozott és kidolgozott kódnak nevezett nyelvi jelenségkört. A BERNSTEIN-hipotézis (deficithipotézis vagy kommunikációskód-elmélet) a következoket takarja:
O kutatásaiban a munkásosztályt és a középosztály különböztette meg, és azt állapította meg, hogy az elozobol származó tanulók korlátozott, az utóbbiból származók pedig kidolgo-zott nyelvi kódúak. Elméleti kiindulópontja az volt, hogy a beszédtevékenység része a társa-dalmi magatartásnak, s ezt a családi nevelés közvetíti a gyermeknek (? CHOMSKY – elsodle-ges szocializáció – elsodleges kompetencia – antropológiai eloprogramozás). A családot vi-szont determinálja az osztályba tartozás, a beszédfejlodést tehát teljességgel a társadalmi kör-nyezet jellege határozza meg. Az osztály-, illetve rétegspecifikus nyelvhasználat elosegíti vagy hátráltatja a gyermek megismero (kognitív) fejlodését, azaz a nyelvhasználat rétegkötött-ségu esélyegyenlotlenséget közvetít. Az iskolai esélyegyenlotlenség tehát a különbözo társa-dalmi csoportokhoz tartozásból következo eltéro nyelvhasználatnak a folyománya, a nyelv-használati különbségek pedig a szocializációs módoknak az eltéro voltából következnek.
A fizikai dolgozók családjainak a belso szerkezetét zárt, az értelmiségiekét nyílt szerepvi-szonyok jellemzik. Az elobbiekben a családtagok egymás közötti viszonyát a családban elfog-lalt hely, az utóbbiakban a személyhez szóló beszédmód szabja meg. Az elobbi esetben a nyelvhasználat beszédhelyzethez kötodik, az utóbbiban nem. BERNSTEIN az elobbit nevezi korlátozott nyelvi kódnak, az utóbbit kidolgozottnak.

KORLÁTOZOTT KÓD KIDOLGOZOTT KÓD
A személyek közös értékein, közös ismerete-in alapul. Individualizált, elkülönülésen alapul.
A kommunikáció a közösségi azonosulást fejezi ki. A kommunikáció individualizált.
A jelentések csak részben verbalizáltak (imp-licit jelleg). Verbális csatornák kitüntetett szerepe (expli-cit jelleg).
Nagy szerepük van az expresszív csatornák-nak. Az egyén tapasztalatait explicitté teszi.
A jelentések szituációhoz kötöttek. A jelentések függetleníthetok a szituációtól.
Csak a beavatottak számára értheto. Mindenki számára értheto.
Partikuláris jelentések. Univerzális jelentések.

Ennek az iskolai esélyegyenlotlenségnek a megoldására különbözo megoldási elméletek születtek (? KRONSTEIN GÁBOR: Társadalmi rétegzodés, nyelv és nevelés). ULRICH OEVERMANN kiegyenlíto beszédnevelési programja az egyik ilyen. Ez a program szorosan egymásra épülo programokból áll:
1. A beszédtanulás szakaszában be kell vonni a szüloket a programba (artikulációs teljesítmény, szókincsfejlesztés).
2. 3-5 éves kor között az óvodában: ismerkedés a felnottek differenciált beszédmodelljé-vel a szociális kommunikációban.
3. 5 éves kor: az elobbi korszeru képzéssé bovül. A nyelvi jelrendszer és az operatív in-telligencia integrációjának elomozdítása történik.
4. Elso iskolai év: nagycsoportoknak kidolgozott gyakorlatok, és írás-olvasási tanfo-lyamok. (? átfogó iskolareform)

13.
NYELVI HÁTRÁNYOS HELYZET NYELVJÁRÁSI ÉS KÉTNYELVU KÖRNYEZETBEN

Nyelvileg hátrányos helyzetu mindenki, aki nem birtokolja a hivatalos nyelv standard változatát. A nyelvi hátrányos helyzetuek több csoportra oszthatók:

a) Akik az elsodleges szocializáció során csak egy korlátozott kódot sajátítanak el.
b) Akik a hivatalos nyelv nem standard változatát beszélik (anyaországon belüli hátrányos helyzet)
c) Akik egy nem hivatalos nyelvet anyanyelvként beszélnek (nyelvi kisebbségek hátrányos helyzete)
d) A fogyatékkal élok (az elso- és az államnyelvhez való hozzájutásban is hátrányt szenvednek)

A fenti csoportokhoz tartozó gyerekek kódja azért válik korlátozott kóddá, mert az iskola a másikat, az értelmiségiek által használt standardot részesíti elonyben. A fenti kódok nem korlátozottak az iskolán kívüli kommunikációs szituációkban (emocionális gazdagság, emberi oszinteség, kreativitás jellemzo rájuk).
A nyelvi hátrányos helyzet társadalmi hátrányok hordozója, gátolja a társadalmi elomenetelt. Valaki csupán azért válik halmozottan hátrányos helyzetuvé, mert olyan csoportba született, amely nem birtokolja az országban preferált, standardizált, hivatalos nyelvet.

NYELVJÁRÁS ÉS NYELVI HÁTRÁNYOS HELYZET
A nyelvjárási beszélok számos beszédhelyzetben vannak hátrányos helyzetben a köznyelvet beszélokkel szemben. Ennek azonban nem az az oka, hogy miattuk keletkeznének kommunikációs zavarok, hanem az, hogy a nyelvjárásokat társadalmilag negatívan ítélik meg, stigmatizálják. A nyelvjárási anyanyelvuség a legtömegesebb méretu hátrányt az iskolában jelenti. A nyelvjárási hátteru gyermekeknek is köznyelven közvetítik az ismereteket, s köznyelvi produkciókat követelnek tolük. Ezek a produkciók azonban szükségszeruen mutatnak olyan eltéréseket – a köznyelv felol nézve hibákat -, amelyek egyértelmuen a tanuló nyelvi hátterével, nem pedig intelligenciahiánnyal magyarázhatók. Ezekért a hibákét azonban sokszor „büntetnek” az iskolában.
Az iskola alapfeladata ezzel kapcsolatban az esélyegyenloség csökkentése a köznyelvi kompetencia kiépítésével. Ennek módja a köznyelv kontrasztív alapú közvetítése, miközben nem szabad, hogy a nyelvjárási anyanyelvet megbélyegzés érje, mivel az elbizonytalanodáshoz, az esélyegyenlotlenség konzerválódásához vezet.

A KISEBBSÉGI NYELVET ANYANYELVKÉNT BESZÉLOK
Azok a kisebbségek, akik egy nem hivatalos nyelvet beszélnek anyanyelvként (kétnyelvuek), kétszeresen hátrányos helyzetbe kerülnek, mert anyanyelvük nem standard változatát beszélik, és emellett nem anyanyelvük a hivatalos nyelv.
Kérdés ezzel kapcsolatban, hogy biztosítható-e számukra az esélyegyenloség,? Ehhez szükséges lenne 1.az anyanyelv szabad használatához való jog mint általános emberi jog biztosítása, 2.az anyanyelven történo iskoláztatás minden szinten (a kognitív fejlodés anyanyelvi kódolása), valamint 3.a másodnyelv standard változatának (az államnyelvnek) az elsajátításához való hozzáférés lehetosége.


A CIGÁNY TANULÓK NYELVI HÁTRÁNYOS HELYZETE
A cigány tanulók halmozottan hátrányos helyzetének okai között gazdasági, szocializációs (eltéro szocializáció és értékrend), és nyelvi okok vannak. A magyarországi cigányok 2/3-a romungro (magyar cigány), a többi a cigány nyelv valamely dialektusát (pl.: oláh cigány – lovári), vagy a román valamely dialektusát beszéli (pl.: beás).
A roma közösségek diglossziás közösségek – familiáris nyelvhasználatban a cigány dialektust használják, formálisabb kommunikációhoz a nem standard magyar nyelvet. A gyerekek hiányos magyar nyelvi tudással kerülnek iskolába.
A cél ezeknél a gyerekeknél az oktatható állapotba hozás, melynek módszere a következo:
- Magyar nyelvi felzárkóztatás (integrált oktatással) – nyelvi dominanciaváltás részleges asszimilációval.
- Kiegyensúlyozott nyelvhasználat kialakítása az anyanyelvre építve (? ennek feltételei nincsenek meg, mert kevés a beás vagy lovári nyelvet beszélo pedagógus). A kétnyelvuség lenne az ideális, de addig még hosszú az út.

A FOGYATÉKKAL ÉLOK (SIKETNÉMÁK)
A siketnémák esélyegyenlotlenségének csökkentéséhez a megoldás a jelnyelv standardizálása, társadalmi elismertetése és oktatása lenne. ? A jelnyelv elsajátításához való jog biztosítása lenne a cél.

A nyelvi esélyegyenlotlenség megoldásának kulcsa a magyartanár. Ezzel kapcsolatban a magyartanár feladatai:
- Mindenki számára lehetové tenni a köznyelv minél teljesebb birtokbavételét a társadalmi versenyképesség biztosítása céljából
- Kialakítani a kódváltás képességét (szituációnak megfelelo nyelvhasználatot kialakítani)
- A gyerek anyanyelvének értékeit, funkcióit tudatosítani, nyelvi otthonosságérzését, anyanyelvi önbizalmát erosíteni.
- A magyartanárnak szociolingvisztikai és dialektológiai alapismeretekkel kell magát felvérteznie, egyébként nem tud kello hatékonysággal muködni (? a szociolingvisztika szemlélet és módszer)

Stiahnuté z www.antiskola.sk


Véleménycsere

Légy az első, aki hozzászól!