LEGNAGYOBB TANANYAG ADATBÁZIS
MAGYARORSZÁGON

Dokument keresése a további nyelveken: SK CZ HU

Összes beszámoló: (5690)

Belépés Belépés Regisztráció
Töltse fel munkáját

a föld népessége

Küldje el ismerősének Letölteni Hiba jelentése Légy az első, aki hozzászól!

Kategória:Földrajz

Szerző: antiskola@antiskola.eu

Szavak száma:1144

Karakterek száma:7,504

Nyelv:Magyar nyelv

Oldalszám (A4):4.17

Megtekintések / letöltések száma:4255 / 17

Méret:8.51 kB

1. Földünk népessége
Fiatalodó és öregedo társadalmak
A népesség kor és nemek szerinti összetételét a korfa tükrözi vissza, amely ötéves korcsoportokból épül fel, egyúttal a nemek szerinti összetételt is ábrázolja. A korfáról leolvasható egyrészt a népesedés történelmi alakulása, másrészt az ennek eredményeként kialakult jelenlegi állapot, sot elorejelzést nyújt a közeljövo várható fejleményeirol, a munkaerohelyzet alakulásáról is.
A korszerkezet általában három nagy korosztály elkülönítése alapján vizsgálható: a 15 éven aluliak alkotják a gyermekek, a 15-64 évesek a felnottek, végül a 65 évesek és e felettiek az idosek korosztályát.
A fiatal korcsoportok magas aránya a legelmaradottabb társadalmakra jellemzo, amelyekben a teljes népesség 45-50%-át alkotják (Kenya, Uganda). A legszegényebb, szinte még teljesen a mezogazdaságra támaszkodó országok tartoznak ebbe a kategóriába. A magas születési arányt magas halálozási arány kíséri, s ez utóbbi valamennyi korcsoportot sújtja. Ezért a születéstol kezdve minden korcsoport létszáma gyorsan csökken, kevesen jutnak fel az idosebb korcsoportokba, ezek aránya a teljes népesség csupán 2-4%-át éri el. Ennek következtében a születéskor várható élettartam alacsony, 45-50 év között váltakozik. Széles körben elterjedt a gyermekmunka, a nyugdíjintézmény teljes hiánya miatt az idoskorúak is dolgoznak, bár számos hagyományos társadalomban az együtt élo nagycsalád eltartja oket (India, Kína).
A fejlodés útjára lépett társadalmakban még mindig magas a születések száma, de már csökkeno a halálozás, ezért jelentosebb a munkaképes korosztály aránya. A gyermekkorúak részesedése a népességbol 35-45%, az idoseké 3-5% között alakul. Különbözo típusú társadalmak tartoznak ebbe a csoportba. Egyrészt a szerény gazdasággal rendelkezo fejlodo országok (Paraguay, Mauritánia), másrészt a gyorsan növekvo népességu arab olajállamok (Szaúd-Arábia, Kuvait), amelyekben meghosszabbodott a várható élettartam, de a magasabb korcsoportba még kevesen jutnak fel.
A fejlettebb társadalmak korfája méhkas formát vesz fel, közel azonos létszámú fiatal és középkorú korcsoportok épülnek egymásra, a piramis csak az idosebb korosztályoknál keskenyedik el. Harmonikusan no a népesség, emelkedik a várható élettartam, ezzel párhuzamosan öregedik a társadalom: a fiatalok aránya 20-26%-ra mérséklodik, az idoseké 9-13%-ra emelkedik. Többnyire újvilági fejlett társadalmak alkotják a csoportot (USA, Ausztrália).
A stagnáló, illetve csökkeno népességu társadalmakban a fiatal korcsoportok létszáma csökken, csupán 16-20%-át képezik a teljes népességnek. A meghosszabbodó várható élettartam következtében az idos korcsoport aránya 15-20%-ra no, azaz megközelíti, sot el is éri a fiatal korosztály részesedését (Dánia, Svájc). Gyorsan öregedik a népesség, létszáma fokozatosan stabilizálódik, majd csökkenni kezd. A korfa a fiatal korcsoportoknál elvékonyodik. A fiatalkorúak aránya mindössze 16% a német és olasz népességbol, Belgiumban és Hollandiában pedig 18%.
Élettartam, férfi-no arány
A születéskor várható átlagos élettartam növekedése – hol lassabb, hol gyorsabb ütemben – általában a világnépesség egészét jellemzo folyamat. Földünkön az 1997-ben születettek várható átlagos élettartama 67 év. Az országok közötti különbségek azonban csak mérséklodtek, de nem tuntek el.
A nok átlagélettartama – biológiai okokból – hosszabb, mint a férfiaké. Mégis néha felborul a szabály. India és Pakisztán esetében a két nem születéskor azonos esélyekkel rendelkezik, míg Banglades és Nepál esetében a férfiak várható élettartama meghaladja a nokét. Ezekben a társadalmakban hagyományosan nagy társadalmi és gazdasági súly nehezedik a nokre, ennek következménye a rövidebb élettartam.
A két nem általában egyensúlyban van a népességen belül, de ezt bizonyos mértéku ingadozás jellemzi. A világ országaiban az 1000 férfira jutó nok száma 900-1150 között váltakozik, nagyobb arányú eltérés már rendkívüli társadalmi beavatkozást tételez fel (háborúk, születésszabályozás).
Az egyes korcsoportokon belül is biológiai rend szabályozza a két nem arányát. Mindig több fiú születik, mint lány, ezért a fiatalabb korcsoportokban férfitöbblet észlelheto, azután egyre fokozottabban jelentkezik a notöbblet. A férfitöbbletu országokban ez a váltás elmarad.

A világ surun lakott területei
A Föld néhány, viszonylag korlátozott területu térségében tömörülnek az emberiség óriási tömegei, igen magas népsuruségben. A világ népességtömörülései mind keletkezési koruk, mind pedig jellegük alapján nagyon eltéroek.
A két ázsiai surusödési góc kialakulása a történelmi idok kezdetéig nyúlik vissza. Tény, hogy amikor Európa ókori civilizációi eloször szereztek tudomást Kína és India létezésérol, mindkettot már akkor a legnépesebb országokként tartották számon. E két tömörülés területén az ókortól napjainkig lényegesen nem változtak azok a körülmények, amelyek ezeket alapvetoen megkülönböztetik a késobbi európai, illetve észak-amerikai népességkoncentrációktól. Ázsiában ugyanis a népesség nagy tömegeinek együttélése kezdetektol fogva a mezogazdaságon alapult, magterületei is azonosak az ókori Kelet fejlett öntözokultúrájának bölcsoivel. Csak Japán és Korea népességnövekedése újabb keletu, ezek már részben az ipari forradalom gyümölcsei.
Az európai koncentráció meghatározó szíve Nyugat-Európa, amely teljes egészében az ipari forradalomnak köszönheti népességének rendkívül gyors duzzadását. A legfiatalabb, de az elmúlt évszázad legdinamikusabban fejlodo népességkoncentrációja az USA ipari övezetében, az atlanti parton és a Nagy-tavak mentén jött létre.
A nyugat-európai és kelet-ázsiai tömörülésekben egyaránt 300 fo/km2 feletti az átlagos népsuruség, míg a dél-ázsiai és az észak-amerikai koncentrációban 250 körül változik. A nagy, összefüggo népességkoncentrációk mellett még jó néhány kisebb, elszigetelt surusödési góc is kialakult a Földön, ilyen Jáva szigete, A Nílus deltája, Mexikó központi fennsíkja, a Donyec-medence, Szilézia. Az utolsó ketto ipari, a többi mezogazdasági alapon fejlodött ki.
A Föld lakatlan és gyéren benépesített területei
Az emberiség által alig vagy egyáltalán nem lakott területek jellege nagyon különbözo. Megtaláljuk közöttük a sarkvidéki zónákat, a sivatagos területeket, az egyenlítoi és a hideg mérsékelt övi oserdok világát, a tajgát, továbbá valamennyi szélességi övön egyformán a magashegységek régióit.
Földünk legkevésbé benépesített területeit az Északi-sarkvidéket övezik. A déli féltekén a szárazulatok nem érik el a 60., sot Afrika és Ausztrália esetében a 40. szélességi fokot sem, az Antarktisz pedig lakatlan.
Kanada és Eurázsia sarki tájain, a tundra zónájában és a tajga északi peremén 1-1 lakosra 100-1000 km2-nyi terület jut. A népesség szétszórtan, nomadizálva él. Újabban a téli idoszakban állandó településekbe húzódnak. Ez az életmódváltás az ázsiai vadásznépek, az alaszkai és kanadai indiánok, sot az eszkimók körében is terjed. Ugyancsak a legritkábban lakott térségek közé tartoznak a sivatagok, amelyek területén négyzetkilométerenként általában még egy fo sem él. Természetesen a sivatagok és az ezeket szegélyezo félsivatagos sztyeppék sem egyformán lakottak, illetve lakatlanok. A legkevesebb ember a Kalahári-sivatagban és a Szahara keleti felén él, míg az Atacama, az ausztráliai Nagy Homoksivatag, illetve a közép-ázsiai sivatagok népsurusége alig éri el az egy fot négyzetkilométerenként.
A gyéren lakott térségek között tarthatjuk számon a Föld azon területeit is, ahol az élo természet erejének teljében mutatkozik meg. Ezek Afrika, Dél-Amerika és Ázsia trópusi oserdokkel fedett övezetei. A dzsungel burjánzó suruje, amelyen még az egyenlítoi nap fénye sem képes keresztülhatolni, nem vonzotta a letelepüloket, hacsak nem kényszer uzte oket oda.
Afrikában a Kongó-medence elég ritkán lakott, foleg más elonyomuló népek elol visszahúzódott törzsek lakják. A dél-amerikai Amazonas és Duna-méretu mellékfolyói mentén elterülo hatalmas ártéri rengeteg területén egy fonél kisebb a népsuruség négyzetkilométerenként. Az ázsiai egyenlítoi öv lényegében az indonéz szigetekre és Új-Guineára korlátozódik. Egy része a világ legsurubben lakott területei közé tartozik, míg Szumátra, és Borneó középso része, valamint Új-Guinea népsurusége közelít az afrikai, brazíliai egyenlítoi övéhez.
Általában valamennyi kontinensen a ritkábban lakott térségek közé tartoznak a magashegységi övezetek, de a népesség ritkulása más-más magassági szinthez kötodik. Európában és Ausztráliában a 2000 m feletti régiók már teljesen lakatlanok, míg a trópusi és szubtrópusi magashegységekben, továbbá a huvös éghajlatú Tibet területén a 2000-4000 m közötti magasságokban még jelentos a népsuruség.


Stiahnuté z www.antiskola.sk


Véleménycsere

Légy az első, aki hozzászól!