LEGNAGYOBB TANANYAG ADATBÁZIS
MAGYARORSZÁGON

Dokument keresése a további nyelveken: SK CZ HU

Összes beszámoló: (5691)

Belépés Belépés Regisztráció
Töltse fel munkáját

12.Német László nőalakjai az Iszony és a Gyász című regények alapján

Küldje el ismerősének Letölteni Hiba jelentése Légy az első, aki hozzászól!

Kategória:Irodalom

Szerző: antiskola@antiskola.eu

Szavak száma:1668

Karakterek száma:10,410

Nyelv:Magyar nyelv

Oldalszám (A4):5.78

Megtekintések / letöltések száma:5169 / 22

Méret:11.89 kB

Németh László író és gondolkodó volt. Nagy terjedelmu, sok mufajt felölelo életmuvében következetesen érvényesített eszmei mag bontakozott ki. Az emberi lét értelmét és célját olyan típusú önmegvalósításban lelte fel, melynek horizontján a minoségigény és a közösségeink valódi érdekeihez idomuló lét a meghatározó érték. A népi írók táborához tartozott, a centrum legtöbb eszmét megfogalmazó és átadó képviseloje. Fo mufajai: az esszé, a regény, a dráma, az önéletrajz, de írt verset, kritikát, elbeszélést, és kiváló mufordító is volt.

Életpályája

- Született: 1901, Nagybánya
- Édesapja: Németh József tanár, édesanyja: Gaál Jolán
- Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte
- 1919: Az iskolai diákdirektórium elnöke
- 1920: Eloször magyar-francia szakra iratkozott be, de kiábrándult a bölcsészkarból, és átiratkozott az orvosi karra
- 1925:
• János Kórházban kezdte meg gyakorlatát, megszerezte a fogorvosi képesítést is
• Megjelent elso írása a Nyugatban: Horváthné meghal címu elbeszélése
• Feleségül vette Démusz Ellát, egy vendéglos család lányát  6 lánygyermek, közülük 2 kisgyerekkorában meghalt
- 1926: Fogorvosi rendelot nyitott, két év múlva iskolaorvos lett, és ebben a minoségben dolgozott 1943-ig
- 1931: A Nyugat kritikusa lett, esszésorozatban mutatta be saját nemzedékének legjelesebb alkotóit  Babitscsal való kapcsolata megromlik
- 1932-1937: Egyszemélyes folyóiratot indított; Tanú
- 1934: Válasz újság szerkesztoje
- 1934-1935: Rádió: tudományos és irodalmi osztály vezetoje
- 1935: Gyász regény
- 1936: Bun regény
- 1938: Villámfény dráma
- 1939: VII. Gergely, Papucshos drámák
- 1940: A minoség forradalma, tanulmánykötet
- 1941: Készülodés, tanulmánykötet
- 1942: Kisebbségben, tanulmánykötet. Óriási vitát és felháborodást váltott ki
- Németh a német megszállás alatt bujkált, gyakran Illyés Gyulával
- 1945-1948: Hódmezovásárhelyi gimnáziumban kapott állást
- 1946: Széchenyi regény
- 1947: Iszony regény
- 1953:
• Galilei dráma
• Diagnosztizálták súlyos hipertóniáját
- 1956:
• Égeto Eszter, Történeti drámák gyujtemény
• Tagja lett az Írószövetség választmányának
- 1957:
• Kossuth-díjat kapott
• Bemutatták Széchenyi címu drámáját
• Ideje nagy részét a Tihanyi-félszigeten, Sajkódon töltötte
- 1961: A két Bólyai dráma, Sajkódi esték dráma
- 1963: A kísérletezo ember
- 1965:
• Irgalom regény
• Herder-díjat kapott
- 1971: Súlyos agyvérzést kapott, munkaképességét már nem nyerte vissza
- 1975: Meghal. A Farkasréti temetoben nyugszik

Németh László, a drámaíró

A hagyományos rendszerezés Németh László társadalmi és történelmi drámáit különböztette meg. Lényegibb csoportosítás az, amelyet az életmusorozatban maga az író tett. Elso drámaíró korszakának muveit (1956-ig) Szerettem az igazságot, a késobbieket Kísérleti dramaturgia címmel foglalta össze.
Drámáinak általános eszmei vonását a gyujteményes kötet címe – Szeretem az igazságot – is kiemeli. Hosei felismerik és kimondják az igazságot, ez okozza összeütközésüket a társadalommal. Kiemelkedo történelmi személyiségeket választ drámahosül, illetve olyan ,,közembereket”, akik mélyen átélik a magyar valóság ellentmondásait (Villámfénynél, Cseresznyés).
Drámahoseit tehát az igazság felismerése és kimondása sodorja konfliktusba. Legtöbb muvét nem a külso cselekményesség, hanem a lelki folyamatoknak, a gondolkodásnak, a vívódásnak a gazdag ábrázolása jellemzi. A hos általában már elkövetette kulcsfontosságú drámái tettét, mielott megkezdodne a mu cselekménye, s a dráma e tett következményeit mutatja meg.
Újszeru a magyar irodalomban a drámák surített nyelve is. Sokáig e nyelv is gátja volt a színpadi sikernek. A reformkori dráma legjobb hagyományait újítja fel az író: nyelv és gondolat szigorú egymásrautaltságát vallja. Szövege gondolatokban és képekben gazdag, minden mondatára oda kell figyelni.

Iszony
I.
Az író Iszony címu regénye (1946) szintén tudatregény, elsosorban a szereplok lelkivilágának bemutatására helyezi a hangsúlyt, ám a lélekrajz mellett a magyar középrétegek társadalmilag hiteles rajza is. A mu fo kérdése az, hogy szabad-e gazdasági érdekbol házasodni. Az elszegényedett pusztai bérlo lányának, Kárász Nellinek és a gazdag parasztpolgár Takaró Sanyinak a házasságában két ellentétes vérmérséklet és életstílus próbál összeilleszkedni - teljesen reménytelenül. Nelli egész lénye merõ tiltakozás a házasság ellen. Büszke, gogös, magányra született alkat. Ellenben Sanyi társaságkedvelo, hangos, dicsekvo.
A mu leglényegesebb mondanivalója az, hogy az ember csakis úgy élhet boldogan, ha kiismerte saját magát. Aki magával nincs tisztában, az nem tudja megokolni érzéseit. Kárász Nelli nem ismerte meg magát eléggé, azt hitte, tulajdonságai felületi tulajdonságok, melyek bizonyos hatások következtében eltunnek. Magányos, zárkózott, befelé élo lány volt, s ezen nem lehetett változtatni. Így született, ezt örökölte apjától. Szinte apja volt az egyetlen ember, akit igazán szeretett. Szerette, mert olyan volt, mint maga. Nem beszélt sokat feleslegesen, járta a pusztát és ez kitöltötte az életét, mint ahogy Nelliét is kitölthette volna a fészek, az otthon megteremtése, ha Sanyi békén hagyja, vagy ha magához illo társra talált volna. Látszólag semmilyen ok nem volt arra, hogy Sanyitól iszonyodjon. Hogy mégis így volt, arra talán a biológia adhatná a választ: vannak emberek, akik egyszeruen nem illenek össze, nem tudják elviselni egymást. Sajnos ebben a házasságban ez egyoldalú volt. Nelli is tudott volna szeretni, csak egészen másképp. Ö olyan szeretetet tudott volna adni, mely nem a nemiségben, hanem az otthont teremto munkában, értékes cselekedetekben nyilvánul meg. Ilyen körülmények között azonban nem bírta elviselni Sanyit, iszonyodik tole, egyénisége fokozatosan eltorzul mellette. Erényei, értékei visszájukra fordulnak. Nelli nem frigid nõ, mint azt elso pillanatban hinné az ember, noha õ férfi és nõ viszonyában az alantas szenvedélyek felszabadulását érzi. Benne az erotikaellenes huvös magány testesül meg.
Sanyit végül már nemcsak szeretete hajtja Nellihez, hanem biológiai ingerei is. Nelli ezért megsajnálja ezt az elállatiasodott embert, akit biológiai ingerei arra kényszerítenek, hogy nyöszörögjön, eljátssza a gyereket, csakhogy megkapja, ami kell neki. Ám Nelli szuzies természet, s minden egyes alkalom, mikor az „emberszenny", a „világpiszok" elönti szenvedést jelent neki.
Végül megpróbált a sütés-fozésbe menekülni, megpróbálta eljátszani a nagyvilági nõ szerepét, elcsavarta férje barátainak a fejét. De miután Imre nekiszegezte a kérdést: „miért színészkedik?" ebben sem telt már öröme. Elszökött hát a három Ortubay „párkához", ahol végre jól érezte magát. Már majdnem kezdett boldog lenni, de Szeréna néni halálával elvesztette az utolsó olyan embert is, aki valamennyire közel állt hozzá. Senkije sem maradt - úgy érzi - visszatért hát Sanyihoz. Lelkiállapota elorevetíti a regény végkifejletét: mikor Sanyi izzadtan, betegen ismét közeledni próbál hozzá úrrá lesz rajta a teljes iszony - s ez tágabb értelmu, mint az ágybeli iszony. Csak önvédelembol szorította kettejük közé a párnát, nem akart ölni. Nelli a történet végére végre megtalálja lelki nyugalmát, végre önmaga lehet.
II.

Az egyik oldalon, a szubjektum - és nem az individuum! – oldalán Kárász Nelli áll, aki – felületesen fogalmazva - a magányban, a csendben, az önmagáért végzett munkában látja a lét értelmét. Nelli édesapja halálával elveszítette azt az utolsó embert, aki létével megértette ot, s ugyan akadnak még laza kapcsolatai a másik világhoz, de tapasztalása a másikról, az iszonyról férjén, Takaró Sanyin keresztül történik meg.

Sanyi gazdag parasztcsaládból származik. Alkata (tömzsi teste, tömpe ujjai, bizalmaskodó tekintete), természete (a férfiasság, az állandó bujaság, kuncsorgás, duhajkodás stb.) szögesen szemben áll Nelli értékrendjével. Sanyi az életet csak testi és anyagi mivoltában képes átélni, s az, amit léleknek nevez nem több, mint az emberi lét felszínes viselkedési normáinak megnyilvánulása. A férfi mindig az adott szituációnak megfelelo lelki aspektust veszi elo (pl. apja halálakor, vendégségben stb.), de csak azért, hogy a musor végén valamilyen formában fizikai, testi haszonra fordítsa a szerinte kiváltott pozitív hatást.

Azonban senki ne gondolja, hogy Kárász Nelli feminista gondolatok képviseloje. Nelli nézopontjából a természetesnek és helyesnek vélt mindennapi élet kérdojelezodik meg. Az, ami látszólag megkérdojelezhetetlen: mi az értelme a társas kapcsolatoknak, a test mitol válik a másik által birtokolhatóvá, a szavak és gesztusrendszerek milyen fizikai és mentális viszonyokat rajzolnak meg, s ezek mennyire változtathatók? Eleve, a ránk kényszeríttet társaslét ellen lehet-e tenni?

A két ember történetét Kárász Nelli visszaemlékezéseibol ismerjük meg. Hangsúlyozni kell ez visszaemlékezés és nem napló, így csak látszólag, problémafölvetésében mutat rokonságot Závada Pál Jadviga párnája címu regényével. Kárász Nelli emlékezésének azonban van egy sajátossága: nem hasonlít a proust-i értelemben vett emlékezésre. Nincsenek emlékfelidézo mozdulatok, ízek, hangulatok, semmi. Az elbeszélobol szerkesztve, rendszerezve mintegy számadásképpen jelenik meg az életút, a fordított kálvária, amelynek végén az áldozat válik gyilkossá, hiszen megváltásához bunössé kell lennie. Azonban a bun fogalmához Kárász Nelli értékrendjében más tettek és viszonylatok rendelodnek.

A regény erényei közül kiemelendo - azontúl, hogy minden értelemben hibátlan alkotás – a rögzítetlen értékrendszer és az ítéletmentesség. Sem Takaró Sanyi, sem Kárász Nelli élete nem tekintheto precedens értékunek, s Kárász Nelli létfelfogása – mely azáltal, hogy o az elbeszélo - sem kényszerít ki semmilyen ítéletet az olvasóból. Mintha Németh László megtalálta volna azt a láthatatlan vonalat, amely mentén az ember viselkedését, egzisztálását szét lehetne választani. Mintha Kárász Nelli és Takaró Sanyi mégiscsak az ember két – nemektol független - lelki aspektusa lenne, csakhogy az Iszonyban nincs lehetoség az összeforrásra, sot csak a szakadás van, annak a bizonyos vonalnak a részletes feltárása.


Gyász

Ez a regény azt ábrázolja, hogy hogyan el a paraszt, s miként próbálja biztosítani helyét a társadalomban. A mu fohose, Kurátor Zsófi antik jellem. Mivel mindent az õ tudatán keresztül látunk, a regényt nevezhetnénk tudatregénynek is.
A mu szerkezetét illetoen egyszerre koncentrikus és lineáris, mert a középpontban álló hos körül körszeruen jelenik meg a környezet, és lineáris, mert minden fejezet a hosnot a végzete felé sodorja. A falusi emberek célja itt sem más, mint a Horváthné meghal címu muben: föl akarnak törni mindenáron, s ezen túl magasabb célkituzéseik nemigen vannak. A falusiak életét szigorú törvények szabályozzák. Aki ezen törvények ellen vét, azt szájára veszi a falu, kiközösítik. Ezek a törvények régen összetartották a közösséget, ám a modern faluban kiüresedve megmerevedtek, s gátat szabnak a fejlodésnek.
Ám Zsófi sem tagadhatja meg származását: õ is irigyen tekint az úri világra, férje is azért imponált neki, mert urizált. Zsófi is elfogadja a falu megmerevedett erkölcsi normáit, megszólja az embereket, féltékeny, pletykál, de ennek ellenére kiemelkedik a többiek közül: nem alkudott meg, végig önmaga maradt, s ennek viselte is következményeit.
Férje halála után egyre inkább bezárkózik gyászába, elidegenedik a világtól, sot családjától is. Miután kisfia is meghal, a dacos gyász válik élete értelmévé. Teljesen elmagányosodik, a falu kizárja magából. Zsófi bezárkózása akkor kezdodött, mikor anyósa össze akarta házasítani kisebbik fiával, s azt, hogy mikor végzodik, nem tudjuk meg. Valószínuleg élete végéig tartani fog. Az egyetlen kitörési lehetoséget: Imrus közeledését elszalasztotta, gogös daca miatt gyászát soha nem fejezheti be.
A regény cselekménye lényegében Zsófi lelkében megy végbe, de minden egységben egy-egy külso drámai fordulat sodorja Zsófit tragédiája felé (férje ill. fia halála). Zsófi alakjában Németh László a falu megmerevedett szokásrendje elleni lázadást festette meg kitunoen.




Stiahnuté z www.antiskola.sk


Véleménycsere

Légy az első, aki hozzászól!